A "fenntartható" mára olyan általánosan elterjedt divatszóvá vált, mint mondjuk az "élhető" vagy a "környezettudatos". Népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy boldog-boldogtalan használja mindenre, olykor annyira helytelenül, hogy az szinte már tökéletes ellentéte az eredeti jelentésnek (a fenntartható fejlődést a folyamatosan növekvő gazdasági teljesítmény szinonimájaként képesek egyesek használni). Pedig nagyon fontos fogalomról van szó, amelynek a települések életében betöltött szerepét, jelentőségét igyekeztek tisztázni egy Gödöllőn rendezett konferencián.

Az eseményről a hg.hu közölt részletes beszámolót, aminek mi most szokás szerint kicsemegézzük a legjavát. Először is arra kérdésre keresték a választ a résztvevők, hogy lehet-e egy magyar település is önfenntartó - most, 2010-ben. A válasz meglepő módon az, hogy igen, lehet.

Az öngondoskodó települések egyike, Rozsály saját erőforrásainak hasznosításával (az önkormányzat saját tulajdonú földjeinek hasznosításával, illetve hatékony közmunka-programmal) érte el, hogy a település gyakorlatilag önellátó, nincsenek éhező vagy fagyoskodó lakosok. Mindez nagy szó azért is, mert a hazai kistelepülések különösen nehéz helyzetben vannak: számos kormányzati intézkedés, a szolgáltatások központosítása, a helyi munkalehetőségek hiánya nehezíti a helyzetüket. A kistelepülések belső erőforrásainak hasznosítását segítik az olyan programok is, mint az őshonos magyar baromfifajták megmentésére indított Mintafalu-program (MGE).

A konferencián olyan általános témák is előkerültek, mint a beruházók túlhatalma (nem a település, hanem ők döntenek legtöbbször a fejlesztések funkcióiról). Legalább ilyen fontos probléma, hogy ahogy az energiában is van megújuló és nem megújuló, a települések forrásaival is ez a helyzet. És mint ahogy az energiaforrások, úgy az anyagi források terén sem a fenntartható megoldások jellemzők: "nálunk az önkormányzatok egyik leggyakrabban kiaknázott eszköze a területekkel való gazdálkodás, az önkormányzati területek átminősítése, eladása."

Salamin Géza, a VÁTI Kht. vezetője szerint markáns különbség, hogy míg sok nyugat-európai országban a magánberuházásokra is jellemző az átláthatóság, addig nálunk ezek még mindig a közösség tagjai elől elzárva zajlanak, mintegy „lezsírozva” azokat a vezetőkkel, polgármesterekkel. Cseppet sem kirívó külföldi példa, hogy egy város hasznosítatlan területéről internetes szavazást rendeztek: milyen funkciót is képzelnek el oda a városlakók. Magyarországon ugyanakkor még az sem igen jellemző, hogy egy politikust azért választanak vagy nem választanak meg, hogy milyen sikeres volt az általa támogatott beruházás.

És akkor a legfontosabbak tőle vázlatpontokban:
 

• az Arnhem-Nijmegen városrégióban húsz települési önkormányzat fogott össze: meghatározták a beépíthetőség határvonalait (elkerülendő a települések összenövését), tisztáztak a gazdasági, az infrastrukturális, tömegközlekedési, klímapolitikai kérdéseket;
• a cégeknek is azonosulniuk kellene a környezetükkel: a települést, a közösséget kellene megnyerniük fejlesztési elképzeléseikhez és nem a vezetőket (ennek a marketingértéke is erősebb lenne);
• Budapest zöldfelületeiben hatalmas tartalékok rejlenek, elég csak az elzárt MÁV-területekre gondolni. Jó lenne, ha ezeket megnyitnák a városlakók előtt, ahelyett, hogy értékesítenék azokat (Bécs területének 48%-a rekreációs célokra használható zöldfelület!)

Takács Júlia az Első Magyar Vállalati Felelősségvállalás Egyesület (EMVFE) elnöke a társadalmi felelősségvállalásról (CSR) beszélt. Ezt a kifejezést talán még nagyobb lufivá fújtak az utóbbi időben, mint a fenntarthatóságot - pedig hasonlóképpen fontos dologról van szó. És hogyan kapcsolódik mindez a településfejlesztéshez?

Ma már létezik a jogi kerete is annak, hogy egy cég hozzájáruljon a településfejlesztéshez, ez a településrendezési szerződés. Az ilyen együttműködések keretében a cégek beruházásaik kapcsán hozzájárulnak például a közterületek fejlesztéséhez; parkot hoznak létre, vagy támogatják a helyi rendezvényeket. Ilyen volt például, amikor az EXXON hajtott végre fejlesztéseket a hollandiai Breda városa mellett. Itt természetvédelmi területen jött létre a beruházás, a természetvédelmi hatóságnak és az önkormányzatoknak sikerült olyan feltételeket támasztani a céggel szemben, amelyeknek köszönhetően végül mindegyik fél jól járt. Az önkormányzat és a fejlesztő közötti megállapodásra példa a Csepel-sziget tervezett fejlesztése is, ahol a befektető Martinsa-Fadesa által végrehajtott beruházás keretében a lakónegyedek mellett közparkok, közösségi funkciók is létrejönnének.

Egy másik példa a Győri Bevásárlóutcák Alapítvány, amelynek célja a történelmi belváros megóvása, a kiskereskedelem élénkítése. Az alapítvány a városszéli nagy bevásárlóközpontok hatásának ellensúlyozására, a belváros elsorvadásának megelőzésére jött létre.

Csomós Miklós Tarlós István nevében arról beszélt, hogy "el kell fogadnunk: Budapest nem világváros. Regionális vezető szerepe viszont még lehet: a Varsóval, Prágával vagy éppen Bukaresttel folytatott versenyt esélye lehet megnyerni" (a küzdelem jelenlegi állása a fenti ábrán látható). Szerinte a legfontosabb kitörési pont a kultúra lehet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.