Klassz dolog lenne, azt mondani, hogy a Tihanyi-félsziget levendulását még az apátság szerzetesei telepítették ezer éve - csak hát nem lenne igaz. Az viszont igaz, hogy az 1924-ben alapított száz hektáros ültetvény a világ egyik legjelentősebbje volt, az itt termelt levendula jobb minőségű volt a franciaországiakénál is, ahonnan amúgy származtak. Ez a gazdaság - az alföldi kamillával együtt - jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a két világháború között valódi gyógynövény-nagyhatalommá váltunk.

A rendszerváltás óta többször is felmerült, hogy jöhetne a nagy reneszánsz, na de ez olyan mint a foci: a jó adottság ma már kevés a világelsőség visszaszerzéséhez, pénz nélkül nem megy (na jó, azért lenne még mit fejlődnünk így is - pdf). Ugyanakkor míg a futballmúltunkra nem építhetünk turizmust, a gyógynövényesre igen.

Mindez azért érdekes, mert a magyarországi turizmus nagyjából mindenhol azzal a problémával küzd, hogy vannak ugyan közönségcsalogató látnivalók, de semmi nincs ami ott marasztalja a látogatókat. Megáll a busz, kiszállnak a turisták, lefényképezik a tájat, emlékfát, szülőházat, miegymást aztán visszaszállnak a keresztrejtvényük/dobozos söreik mellé és mennek tovább.

Valami marasztalót kell kitalálni, ha bevételt is szeretnének kivenni belőlük. Ha Zimmer Ferisen csak egy büfét telepítünk a látnivaló mellé, vagy ami igazán idegesítő, pénzt kezdenek szedni a természeti adottság megtekintéséért - az még édes kevés. Úgy tűnik Tihanyban egy egész jó megoldást találtak.

A félsziget nemcsak hazánkban, hanem Európában is egyedülálló természeti adottságú terület, ez volt az ország első tájvédelmi körzete 1952-ben (ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része). A félsziget nyugati része 2003. július 1-je óta Európa Diplomával kitüntetett terület. A település fő turisztikai problémája, hogy bár sok látogató érkezik ide, csak rövid időt töltenek a félszigeten. Jelenleg nincsen olyan természetközeli központ, ahol változatos programmal találkozhatnak a kirándulók.

Az uniós támogatással épített Levendula-Ház Látogatóközpont, a nemzeti park turistaközpontja, egyúttal a Bakony-Balaton Geopark keleti kapuja is egyben. "Az új intézmény elsődleges feladata a Tihanyba érkező látogatóknak bemutatni a félsziget és a Balaton-felvidék természeti értékeit, felkelteni az érdeklődésüket további helyszínek iránt is." Na most aki már volt ilyenben, annak lelki szemei előtt valószínűleg egy csomó kitömött állat és felcímkézett kő rémlik fel, de itt többről van szó. 

Egy ökoturisztikai célból emelt létesítménynél szinte magától értetődő, hogy az akadálymentes épület kizárólag talajhő és napenergia felhasználásával fog működni. Lesz kilátó és tanösvény nádas felett vezetett pallósoron meg persze kiállítás: egy a geológiáról, teremtésmítoszokról, egy a természetről és egy a levenduláról. Ami viszont különösen jó húzás, bevonják a főapátság természeti környezetét is bevonják a látnivalók körébe. Ezt a célt szolgálja az arborétum rehabilitációja, illetve egy levendulalepárló látványműhely és a gyógynövényes bemutatóház is.

Látogatható levendulalepárló valószínűleg egyáltalán nincs az országban, még most sem, hogy mindenki kedvére párolhat le ezt-azt otthon is. Persze kizárt dolognak tartom, hogy egy látványműhely kedvéért valaki sok száz kilométert utazzon, de ahhoz mindenképpen hozzájárul, hogy az embernek legyen kedve eltölteni egy egész napot Tihanyban.

Remek példa arra, hogyan lehet kihasználni a meglevő adottságokat. Mert ha gyógynövénytermesztésben nem is, turizmusban még óriási lehetőségek vannak előttünk.

[Fotó: SR-Anna]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.