A jövőd zenéje: hét jóslat arról, mit és hogyan hallgatunk a következő öt évben
Múlt vasárnap a Volton koncertezett az Arctic Monkeys, és ha lehet hinni a magyarnarancs-nak, a fanfárokkal felvezetett britek olyan ócska haknit nyomtak, hogy többen is belepirultak. A cikk röviden ellamentál azon, hogyan engedheti meg magának egy sztárbanda, hogy ennyire komolytalanul álljon egy élő produkcióhoz az mp3 okozta általános apokalipszis után, amikor az albumokat már nem veszik, hanem torrentezik.
Bezzeg amikor a Metallica négy éve itt járt, úgy játszottak, mintha az életük múlt volna rajta. (Hogy Lars Ulrich végigbénázta az egészet, azt most hagyjuk, ő mindig következesen a ritmus mellé üt, nála ez amolyan védjegyféle). Ők már csak tudják, mi a tétje egy élő shownak, elsők között csodálkoztak rá az ezredforduló környékén, milyen méltatlanul bánik az új svádájú, Napster fémjelezte internet mindenkivel, aki zenei kontentet gyárt, és pénzt remél érte. Hamar megtanulták, hogy mivel albumeladásból nem fognak már annyi pénzt szakítani, mint régen, érdemes az élő produkcióra koncentrálni. A Narancs cikkét olvasva tehát buzgón bólogattam, mert régóta azt gondolom én is, a hagyományos hordozók eltűnésével az élőzene, a live show intézménye nyeri a legtöbbet, és ha lehet, a jövőben még fontosabb szerephez jut. És hogy mi várható még az elkövetkező években? Íme a lényeg 7 pontban.
1. A zeneipar hosszan gyengélkedik még, 2019-ig nem lesz növekedés
A globális zenebiznisz az elmúlt évtizedben erős lejtmenetbe kapcsolt. 2003-ban a teljes bevétele még 15 milliárd dollár volt, 2013-ban már csak 7 milliárd - a hiányzó 8 milliárd valahol a torrent hálózatok szerverszobáiban párolgott el. Tizenegy évvel ezelőtt a bevétel 95 százaléka érkezett CD-kből, tavaly már csak a harmada, a nagyobb része pedig digitális letöltésből és streamingből, azaz felhő szolgáltatásként nyújtott lejátszásokból jött. A zenészeknek már nemcsak az illegális letöltőkkel kell hadakozniuk, hanem a kiadókkal és az online terjesztőkkel is. A legálisan letöltött vagy streamelt produkciók után ugyanis egyre kevesebb pénz kerül a zsebükbe: minden egyes dollárból, amit a vásárló zenehallgatáskor kifizet, 63 cent a kiadóhoz, 24 az online terjesztőhöz vándorol, s csak 13 cent marad az előadónál. A MIDIA Research nevű tanácsadó-piackutató globális előrejelzése szerint a zeneipar 2019-ig biztosan nem talál magára, a bevételek a következő öt évben nem csökkennek ugyan már tovább, de növekedni sem fognak.
Egy Európában kevésbé, Amerikában annál népszerűbb, Grammy-díjra is jelölt country-pop énekesnő, Taylor Swift alig egy hete foglalta össze gondolatait egy helyes, kicsit érzelmes, de egészen érdekes cikkben a zenebiznisz jövőjéről. Nem is akárhol: a Wall Street Journal véleményoldalán. Taylor Swift nem egy médiaipari tycoon, de jó tíz évet lehúzott a szakmában mint szinger-szongrájter, és 24 évesen éppen azt a generációt képviseli, amelyik bakelitet csak az Elvis múzeumban látott, CD-t is legfeljebb apa kocsijában. A WSJ-ben megjelent cikk egyfajta válasz a károgóknak, akik a fenti számokra hivatkozva a zenebizniszt temetik. Szerény, de mégis nagyon optimista jóslatai közül négyet érdemes kiemelni, folytatólagosan hozzá is csapjuk őket az elsőhoz.
2. A rajongók már mindent láttak a Youtube-on, ezért egyre nehezebb lesz újat mutatni nekik
A nehezen vagy drágán hozzáférhető koncert DVD-k kora lejárt, a közönség már mindent látott a megosztókon, például az élő előadásokat is. Taylor nemcsak azt üzeni a zenésztársaknak, hogy a színpadon tegyék oda magukat rendesen, hanem hogy minden koncerten álljanak elő valami újjal és frissel. Ő maga például több tucat sztárvendéget szervez be a turnéin, hogy minden helyszínen valami váratlan produkcióval lephesse meg a közönséget.
3. Az album formátum nem tűnik el
Az online zeneszolgáltatók alaposan megváltoztatták a zenehallgatási szokásainkat. A letöltésre szakosodott online boltok és a streaming szolgáltatások arra ösztönzik a közönséget, hogy track-eket (azaz dalokat) vagy különböző előadóktól összeválogatott lejátszási listákat hallgassanak (tegyük hozzá, éppen ez bennük a jó). Taylor azonban azt állítja, továbbra is az album testesíti meg mindazt, amit az előadó művészetéből a közönsége elé akar tárni. Kritikával illeti azokat a zenésztársakat, akik promóba vágják, vagy egyenesen ingyen osztogatják saját albumaikat, és nem valódi alkotásként tekintenek rájuk. Ha lélek és szív van abban az albumban meg sok munka – mondja – a közönség is értékén kezeli majd, és el lehet kérni az árát.
4. A műfaji határok elmosódnak
Nagy barátja vagyok a műfajok random házasításának, ha nagyon koncentrálok, az apokaliptikus countryt és a flamencoval kombinált speed metalt is képes vagyok élvezni, úgyhogy teljesen egy húron pendülök Taylor Swifttel, aki szerint a cross-overé a jövő. Szerinte a pop tök olyan, mint a country, a country meg mint a rock, ami viszont egyre soul-osabb. Anything goes, mondja, mint egy posztmodern teoretikus; manapság annyi kreatív lehetőség közül választhat a zenész, hogy törvényszerűen mosódnak össze a műfajok. Így lesz ez a jövőben is.
Tessék, egy kis Nintendocore, ennél crossoverebb ma már nem lesz.
5. Közösségi média nélkül nem fog menni
Taylor elmeséli, hogy egy színésznő barátnője válogatásán az utolsó fordulóban maradt két jelölt közül a casting director végül azt választotta, aki több követőt tudott felmutatni a Twitteren. Ugyanez a helyzet a zeneiparban: profi közösségi médiás jelenlét nélkül senki sem számíthat átütő sikerre. Swift felidézi, hogy amikor 2005-ben besétált első kiadójához, a Myspace-en toborzott követőivel próbált imponálni nekik. Azt állítja, a kiadók a jövőben azokkal a zenészekkel szerződnek majd, akik a közösségi médián keresztül már elkezdték felépíteni saját lelkes kis rajongótáborukat. Nem azért kell a szerződés, hogy felfigyeljen rád a közönség; azért legyen közönséged, hogy aztán jó szerződést köthess a kiadóval – így alakul a dolgok logikája a jövőben.
Érdekesek Taylor Swift jóslatai, de a kíváncsiak voltunk arra is, hogyan fest a zenei biznisz alulnézetből. Azokat a zenészeket, akik rajongótáborukat szintén a közösségi médián építgetik, és bár egyáltalán nem világsztárok, mégis tisztességes bevételt szereznek tevékenységükkel, DIY, azaz "csináld magad zenésznek" hívják. Ari Herstand, a Digital Music News szakújságírója (amúgy szinténzenész) nemrég tíz olyan DIY előadóval készített interjút, akik a zeneipar látszólagos haldoklása ellenére tisztességes jövedelmet könyvelhetnek el, méghozzá kizárólag az új zenefogyasztási trendekre, a közösségi médiára, a letöltős és streamingszolgáltatásokra és a sűrű turnékra alapozva. Listáján az első Ron Pope, aki saját bevallása szerint évi 100 000+ dolláros bevételét az iTunes-on, a Spotify-on, a Sound Exchange nevű független platformon keresztül és élőzenéléssel teremti elő. (Érdemes a többiek zsebében is turkálni egy kicsit, a teljes lista itt olvasható.) A zeneipar jövőjéről Herstandnak is határozott véleménye van, hogy csak a két legmarkénsabbat említsem:
6. A jövő a streaming szolgáltatásoké, a letöltöltős boltok tíz éven belül eltűnnek
Merthogy Herstand szerint a telefonok, tabletek, lapotok tárhelyeinek felesleges terhelése helyett sokkal ésszerűbb és kényelmesebb a felhőből zenét hallgatni. Szerinte tehát a Spotify-hoz, Deezerhez és a Beats Musichoz hasonló szolgáltatásoké a jövő.
7. A streaming felszabadítja az alkotói energiákat
Pontosabban arra kényszeríti majd a zenészeket, hogy tegyék jobban oda magukat a komponáláshoz. Régen elég volt albumonként két slágert kihozni, a maradék 8-10 szám csak ballasztként szolgált. Mivel azonban a streamingen a többség számokat és nem albumokat hallgat, a gyengébb darabok eltűnnek a süllyesztőben. Pénz sem jár értük, hiszen az előadó az egyes track-ek lejátszása után kapja a jogdíjat. Érdekes gondolat, bátorítanám Herstandot, hogy minderről beszélgessen majd el egyszer Taylor Swifttel is.
Mindent összevetve
A fentiekből elég karakteresen rajzolódik ki egy egyrészt erőteljesen a digitális platformokhoz kötődő, másrészt az élő produkciót minden korábbinál magasabbra értékelő zeneipar utópiája. Hogy a streaming mekkora szerepet kap a jelenleg kétségtelenül rosszul teljesítő zenebiznisz újraélesztésében, annak megítélése elég vegyes. Svédországban a digitális zenehallgatásból származó bevételek 91 százaléka már most streamingből jön s csak 9 százalék a letöltésekből, de hasonló az arány Norvégiában is. Németországban és Kanadában viszont pont fordított a helyzet, és a streaming bevételek bizony globális átlagban sem haladják meg a 13 százalékot.
Izgatottan várjuk, merre kanyarodnak végül a trendek, de addig is van itt még egy kínzó kérdés, ami válaszra vár: mi lesz a sorsa a CD borítóra, cigisdobozra, sajtcetlire, cicikre vagy homlokra firkált autogramoknak? Felváltják-e őket a szelfik, s ha igen, melyik stílus lesz a nyerő? Az Avril Lavigne-féle szolídan vicsorgós, távolságtartós...
vagy a rihannás testközeli élmény?
A tippeket a Kommentekbe várjuk.
Egy kattintás és nem maradsz le a friss posztokról:
Ajánlott bejegyzések:
-
Elnézést kérünk, a zenegép csak kriptóval működik
-
Miénk itt a tér (avagy lesznek-e fallal elkerített párhuzamos valóságok a jövő városaiban?)
-
Magyarország dizájn nagyhatalom: így hasítanak formatervezőink az egyik legmenőbb nemzetközi versenyen
-
Eget mér és bólint: ilyen felhőkarcolókról álmodnak a legmerészebb építészek
-
Ujjlenyomatból is kimutatható a drog, de mi ennél is tovább mennénk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Void Bunkoid 2014.07.15. 07:26:09
Sőt, Swift kantris hangulatú poprock dalai sem különösebben új találmány, konkrétan amikor kijött a We Are Never Ever..., én először aszittem, hogy ez valami új, az eredeti countrys-gitáros énjét újra felfedező Avril Lavigne (aki ugyebár a TELJESEN ugyanilyen hangulatú Complicateddel indult el a világsztárság felé még olyan tizenkét éve).
gigabursch 2014.07.15. 07:56:18
Halgatni zenét fogok.
Hallgattatni a rádiók csak a szemetet.
Jó Mercutio halott 2014.07.15. 09:34:27
GERI87 2014.07.15. 09:45:28
Tehát inkább a hálót terheljük, legyen bazi nagy adatforgalom feleslegesen?
remek.
Lassan már a klotyót is a netre kell kötni...ja nem a faszbukra.
"arra kényszeríti majd a zenészeket, hogy tegyék jobban oda magukat a komponáláshoz."
Én nem látom hogy mitől ösztönözné jobban.
A net miatt minden azonnal megvan és ezt már el is várják, ezért jön az ömlesztett gagyi és marad is ez a trend.
pingwin · http://pingwin.blog.hu 2014.07.15. 10:05:18
eßemfaßom meg áll 2014.07.15. 12:11:12
ez de mekkora állatság, amikor az MS felhő is össze tudja magát egy napra szarni akkor nyilván királyság csak onlány zenehallgatásra ráállni, hogy net nélkül csak a csengőhangokat hallgathassuk a telefonunkon :)
nyilván a szolgáltató ezt akarja nyomatni, hiszen neki jobb biznisz havidijat kapni a juzer élete végéig rendszeresen mintha a juzer egyszer letölti magának a zenét és élete végéig korlátlanszor meghallgatja.
Void Bunkoid 2014.07.15. 13:23:54
Általában aki CD-n, pláne rendesen terjesztő által, boltban megvehetően ad ki a kezéből valamit, azok az anyagok általában jártak mastering stúdióban, és szólnak marha hangosan, de ratyin/aránytalaul/mosottan - az utóbbinál konkrétan gondolok az utóbbi időkben divatos, ma tán már lecsengett "hálószobapop" nevezetű műfaj sokszor tényleg hálószobákban, legtöbb esetben kalóz szoftverekkel/hangszerekkel összetákolt borzalmas lo-fi hangzású példányaira. Némelyikük mint zene egész jó, de mint hangzás rettenetes.
Void Bunkoid 2014.07.15. 13:24:40
Mr. Alkohol 2014.07.15. 15:22:29
A magam részéről sajnálom, hogy gyakorlatilag megszűntek a CD/DVD boltok, már second hand üzletek is alig vannak.
Úgy látszik, megöregedtem, mert a "régi nagyok" zenéit szeretem. Akik most népszerűek, azok között igen kevés jót találok.
A rádiók többségében a számítógéppel összeszerkesztett, semmitmondó dallamú számokat öntik ránk. Az "énekeseknek" mindene van, csak hangja nincs.
Ha 20 évvel ezelőtt meghallottad Tina Turner egyik számát, már az első sorból felismerhetted, hogy ő énekel. Ma nincsenek ilyen előadók. Az elektronikus média nem kedvez az igazi tehetségeknek.
A fejlett technológiai megoldások üzemeltetéséhez egyre több erőforrás és egyre bonyolultabb rendszerek szükségesek. Mi van, ha ezek összeomlanak, kimerülnek, stb.?
A fizikai adathordozókat (ha vigyáztál rájuk) bármikor lejátszhatod.
Mr. Alkohol 2014.07.15. 15:24:10
Zoltán Leó Nyakas 2014.07.18. 22:46:29
