Mi lesz a szórványmagyarsággal?

2010.05.02. 11:00 Zubreczki Dávid

A szórványmagyarságra nincs pontos definíció, de olyan területeket szokás jellemezni vele, ahol a kisebbség tényleg kisebbségben van: vagyis nem csak az ország lakosságához képest vannak kevesen, hanem helyi szinten - az adott térségben vagy településen - is. Vajon mi lesz velük az elkövetkező évtizedekben? Meg főleg hogyan fog viszonyulni hozzájuk a magyar külpolitika? Az utóbbira (és ne szűkítsük a dolgot ciklusokra, hiszen itt most nem egy-két kormányról, hanem több évtizedről van szó) három forgatókönyv állhat fel:

1. Nem csinál semmit a magyar állam - ebben szép hagyományaink vannak amúgy

2. Megpróbál minél több külhoni magyart Magyarországra csalogatni

Hagyományai ennek is vannak, bár akkoriban még telepítésnek hívták. Már az 1800-as évek végén telepítettek az akkori Magyarországra a határon túlról csángókat és ez a második világháborúig folytatódott is, éppen aszerint, hogy meddig ért az állam. (Aki olvasott már népdalgyűjteményeket, az biztos találkozott olyannal, hogy egy csángó népdal címe alá a gyűjtés helyéhez oda van írva, mondjuk Bonyhád.) Hogy aztán a világháború után milyen és mekkora telepítések indultak meg ki és be, arról mindenki tanulhatott eleget - elég sötét idők voltak.

Telepítgetni ma már nem telepítgetünk, de hallani olyan hangokat ma is, hogy nem lenne baj, ha külhoni magyarok költöznének ide. Valahogy ugyanis meg kell állítani - na jó ne legyenek hiú ábrándjaink, lassítani kell - a népességfogyást. Ha 2030-ig 450 ezer bevándorló érkezik hazánkba, még akkor is 400 ezerrel kevesebben leszünk. Vagyis a bevándorlókra szükség van, és az biztos, hogy könnyebben illeszkednek be, ha nem valami távoli kultúra követei, hanem azonos gyökerű, azonos nyelvet beszélő emberek.

Persze a nagy kérdés az, hogy miért is költözne ide bárki. Pár évtizede még vonzó hely lehettünk, egyrészt mert a szomszédos országokban tényleg durva elnyomás volt, másrészt többük sokkal alacsonyabb gazdasági színvonalon áll mint mi. De most? A szegény falu az minden országban szegény falu, a nagyváros meg nagyváros itt is ott is. Ha nem lesz vonzó célpont Magyarország, akkor ez nem járható út.

Persze nem is biztos, hogy ezt kellene járni.

3. A kisebbségi közösségeket támogatja

A legjobb persze, ha mindenki a szülőföldjén boldogulhat és nem kényszerül sem elvándorlásra, sem asszimilálódásra. Ezt azonban elég nehéz elérni, meg nem is biztos, hogy az "és akkor mi Budapestről megmondjuk a tutit" eljárásnak kellene érvényesülnie, hiszen az már a vidéki Magyarországon is joggal veri ki a biztosítékot, nemhogy a határokon túl. Persze azért van amit lehet tenni, és nem is feltétlenül Budapestről, hanem akár egy szinttel feljebbről.

A közelmúltban a délvidéki Muzslyán (ez a legdélibb pont Szerbiában, ahol még magyar kisebbség található) rendeztek tudományos konferenciát Szórványok egyesítése a Délvidéken címmel. A tavaly Kolozsváron tartott, jövőre Kárpátaljára tervezett eseményen elhangzott pár egészen racionális, kézzel fogható elképzelés és (bármilyen fontosak) nem csak érzelmi és erkölcsi szempontokat emlegettek, hanem végre gazdaságiakat is. És úgy tűnt ebben kiemelte szerepe van (lesz) az Uniónak. Amint a Magyar szó írja:
 

Dr. Becsey Zsolt volt európai parlamenti képviselő, a Hét Határ Egyesület elnöke szerint a rendszerváltás és az európai integráció jó hátteret ad, de a problémáinkat még nem oldja meg. Stratégiai célunk pedig megmaradni mindenütt a Kárpát-medencében, ahol magyarok élnek, a magyar gazdasági belső piac megőrzéséért, másrészt, pedig azért, mert a statisztika is azt mutatja, hogy ahol megmaradt az őshonos magyar közösség, ott a nacionalizmus és a szélsőségesség kisebb intenzitású. Ehhez viszont fontos gazdasági lépések szükségesek, miközben demográfiai visszaszorulásban van a Kárpát-medencében élő magyarság (de a többi nemzet is). Csak az képes megmaradni, aki ezeket az integrált őshonos lakosokat meg tudja tartani. Ehhez fontosak a gazdasági intézkedések, ha kell, akkor a pozitív diszkrimináció is. Az új magyar nemzetpolitikában, pedig a külgazdaságnak kiemelt szerepe kell, hogy legyen, hiszen Magyarország és a Kárpát-medence magyarsága csak akkor tud kibontakozni, ha egy nagyon komoly gazdasági terjeszkedést valósítunk meg.

 

Ugyanakkor Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és az Európai Néppárt európai parlamenti képviselője szerint "az EU-ban hangoztatott mobilitás, a munkaerőpiac megnyitása vagy a földeladás liberalizációja nem kedvez a szórványnak."

 

Tápi Lajos, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusának vezető konzulja emlékeztetett, hogy a délvidéki magyarság 40 százaléka szórványban él. A munkanélküliség aránya rendkívül magas, ugyanakkor az ide irányuló támogatások összege alig öt százalék. Súlyosak ezek az ellentmondások európai kitekintésben is, ha nem lépünk. Az európai elveket Szerbiának is alkalmaznia kell. A pozitív diszkrimináció az Európába igyekvő Szerbia számára azt kell, hogy jelentse, hogy fel kell, hogy karolja a szórványban élő magyar kisebbséget is. Szerbia európai integrációjával a magyar kisebbség is az európai verseny részesévé válik. Felvetődik a kérdés: a döntő többségben mezőgazdaságból élő szórványmagyarság jelenlegi állapotában hogyan fog az EU-ban versenyképes lenni?


Dr. Czene Zsolt, a Váti főmunkatársa szerint a megoldást a helyi gazdaság fellendítése jelentheti. A fogalomba (amire még vissza fogunk térni hamarosan) nagyon sok minden belegyömöszölhető, a helyi termékektől, a helyi vállalkozásfejlesztésen és a helyi energiaforrásokon keresztül a "helyi pénz" bevezetésig. Ráadásul ezekre a kezdeményezésekre uniós támogatást lehet elnyerni. Vagyis egy magyarok lakta település, egy magyar közösség úgy kaphat segítséget a fennmaradásához, hogy az etnikai kérdés szóba sem kerül. És ilyen esetekben Magyarországra sem lehet rásütni, hogy beleártja magát a szomszédos országok ügyeibe - a támogatást az Európai Unió adja. Segíteni persze tud, hiszen ezekben a falvakban nagyon kevesen vannak tisztában a pályázati lehetőségekkel, meg hogy egyáltalán hogy lehet egy pályázatot elkészíteni. Az ilyen típusú, szellemi vagy információs támogatás azonban óriási segítséget jelent, ráadásul, ha elsajátítják ezeket, legközelebb maguk is sikerrel használhatják majd a pályázati forrásokat. A legszebb az egészben, hogy olykor még csak pályázati pénz sem kell hozzá, a helyi gazdaság egyes elemei anélkül is mozgásba hozhatók: pl. ha a helyi piacon tényleg helyi terméket vásárolunk.

Egy kattintás és nem maradsz le a friss posztokról:

Címkék: demográfia

A bejegyzés trackback címe:

https://futurista.blog.hu/api/trackback/id/tr641967865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.