Mikor megláttam, hogy Alice from Wonderland kollegina a gyermekszegénységről posztol, azonnal beugrott, hogy de hisz én tudom a megoldást. Nem úgy értem, hogy van egy ötletem, amit idefirkantok kétezer karakterben és ezzel letudtunk egy ötezer éves problémát, hanem hogy nem is olyan régen volt szó egy témába vágó kezdeményezésről.

A szécsényi kistérségben 256 millió forintból indítottak programot a gyermekszegénység ellen (természetesen nem hazai, hanem Norvég Alapos forrásból – de ez most részletkérdés). Mielőtt továbbolvasnánk, gondoljuk végig, mit csinálnánk negyedmilliárd forinttal, ha azt mondanák, mi dönthetünk róla, hogyan segítsük vele a mélyszegénységben élő gyermekeket. Megvan? Akkor lássuk, hogy gondolták ott!

2004-ben a magyar lakosság 28 százaléka élt a létminimum alatt, a gyermekek közt pedig ennél is rosszabb volt az arány: mintegy negyven százalék. A szegénység különösen sújtja azokat a gyermekeket, akiknek tanulatlanok vagy munkanélküliek a szülei, kis falvakban élnek, romák, esetleg súlyosan fogyatékosak. A legrosszabb a helyzet természetesen ott, ahol ezek az adottságok halmozottan jelentkeznek.

Például Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében, a 13 település alkotta, Nógrád megyei szécsényiben. A települések többsége társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, a munkanélküliség jóval az országos átlag feletti, az ott élők több mint ötöde gyerek, jelentős hányaduk (egyes községekben 90%-uk!) segélyezett. A több mint négyezer kiskorúra mindössze hét védőnő és két gyermekorvos jut, a 13 település közül csak hatban van állandó háziorvos.

Ráadásul nem csak az egészségügy, de a gyermekjóléti alapellátások területén is igen nagyok a hiányosságok. Bár óvoda mindenhol működik, a fogyatékos 3-6 éves gyermekek helyzete megoldatlan. Nincsenek szervezett nyári-szünidei programok, a települések egy részén nem sikerült EU-konformmá tenni, így megszűntek játszóterek, a rendelkezésre álló sportpályák részben kihasználatlanok, úszási lehetőség pedig nincs a kistérségben.

Érdekes ugyanakkor, hogy lelkesedésben nincs hiány, Bodor Klára Sarolta egészségfejlesztőt, a kistérségi egészségkoalíció mozgatórugóját épp a közelmúltban tüntették ki. Talán neki is köszönhető, hogy kiharcolta a támogatást – de ez csak a személyes tippem.

Lássuk inkább mit is lehet kezdeni 256,1 millió forinttal, amelyről már most látszik, hogy nagyon kevés, de látszik az is, hogy több soha nem lesz és máshol ennyi sincs, szóval egyrészt nagyon kell örülni neki, másrészt nagyon okosan kellene felhasználni. A megoldással több területre fókuszálnak:

• Az alapokat a Biztos Kezdet program teremti meg gyermekházak létrehozásával, óvodák fejlesztésével, a védőnői hálózat megerősítésével és az óvónők képzésével.
• Ezzel párhuzamosan az iskolákban is megindul a felzárkóztatás, az esélyteremtő oktatás, a deszegráció és a fogyatékos gyermekek integrációja. Igyekeznek tartós kapcsolatot kialakítani a szülőkkel, hogy ezzel is csökkentsék a hiányzások számát, előkészítik a pályaválasztást és nyomon követik a 14-18 éves korosztályt is, hogy minél kisebb legyen a lemorzsolódás.
• Bár a teljes egészségügy terén nem hozhat áttörést egy ilyen kezdeményezés, három kiválasztott ponton fontos eredményeket érhetnek el, mégpedig az intézményi gyermekétkeztetés feltételeinek javítása, gyermekek fogászati ellátásának fejlesztése, valamint a serdülőkori terhesség visszaszorítása terén.
• A legtöbb településen gondot okoz, hogy a serdülők „nem tudnak mit kezdeni magukkal”, a bandázás, olykor a randalírozás, egyik településen pedig a drog jelent egyre nagyobb problémát. Éppen ezért a program az ifjúsági közösségfejlesztésre is kiterjed.
• A gondok egyik gyökerét a szülők munkanélkülisége jelenti, ezért fontos, hogy az ő munkaerő-piaci esélyeiket is növeljék. Ennek egyik eleme a – fiatalokat közvetlenül is érintő – digitális írástudatlanság felszámolása, a közösségi házak infokommunikációs fejlesztése.

Az egész program három évig tart, de persze nem három éven belül remélnek változást tőle. Úgy tűnik, egyedül annak van esélye, hogy a most felnövő gyermekek jobb körülményeket teremtenek majd saját utódaiknak. Persze kérdés, hogy ugyanitt, vagy valahol egész máshol.

És a nyájas olvasó hogyan használná fel a pénzt a gyermekszegénység visszaszorítására?

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alice from Wonderland 2010.06.26. 20:09:41

Hát igen, ez nagyon jó példa lesz, ha megvalósul! :) A felsoroltak mind, nagyon fontosak, nem is nagyon térnék el tőlük. Talán csak annyit, hogy a hasonló programoknál mindig előszeretettel emlegetik az integrációt. Én integráció helyett inkább a felvilágosítást tartom fontosnak és az elfogadást. Bár a kettő valamilyen szinten együtt jár.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: