Berlin döntött: a Tempelhofon marad a szép, zöld gyep
Van, amikor a jövő tervezgetése helyett jobb, ha hagyjuk, hogy simán kiforrják magukat a dolgok. A futurista fatalista énje titkon szívesen dédelget ilyen gondolatokat, de úgy tűnik, nem jobbak az állítólag kiszámítható és mindig pontosan kalkuláló németek sem. Berlin lakói néhány héttel ezelőtt népszavazáson mondtak nemet a jövő rendszerszerű és intézményesített megtervezésére, amikor úgy döntöttek, hogy kedvenc, üzemen kívül helyezett repterük maradjon ki a metropolisz nagyszabású ingatlanfejlesztési vízióiból.
Berlin első és egyik legnagyobb repülőtéréről, a Tempelhofról sokat lehetett hallani az elmúlt években, miután a város 2008-ban használaton kívül helyezte, és odaadta a helyieknek. A főváros határain belül elterülő 220 hektáros zöldövezetet pillanatok alatt birtokba vették a berliniek, és Európa egyik legnagyobb közparkját varázsolták belőle. Elegáns szökőkutak és méretre nyírt sövények helyett viszont maradtak a határtalan füves placcok és a sportolásra különösen alkalmas, elhagyott betonkifutók. A Tempelhofot, amely hajdan a Harmadik Birodalom legfontosabb katonai reptere, a háború után pedig a blokád alá vont Nyugat-Berlint ellátó légihíd bázisa volt, 2010-ben elfoglalták a családok, baráti társaságok, városi kertészek, fesztiválozók és a boldog semmittevők. Azóta is évente 2 millió berlini (és irigykedő turista) látogat ki ide lazítani.
A finoman giccsbe hajló tempelhofi csendélet egy átlagos napon nagyjából így fest: a füves pusztaságot átszelő kifutón egy csapat bringás érkezik, útjukat balról görszörfösök keresztezik, jobbról egy deszkás switch foot pogoval kér helyet magának; a háttérben szőke kislány kapaszkodik a szélsárkány zsinórjába, testvére egy petang golyót hajít a nap felé, a piknik kosár kincseiből ebédet rögtönző anyuka és a családi paradicsomparcellát kapálgató apuka – még röppályán belül – egymásra mosolyog.
Na ebbe az idillbe trappolt bele sáros cipővel Klaus Wowereit berlini polgármester, háta mögött az SPD-CDU többségű képviselő testülettel. A városvezetés ugyanis azt találta ki, hogy egy durván 620 millió eurós ingatlanfejlesztéssel körbeépítik a repteret, a közepén pedig egy tüchtig kis design-parkot alakítanak ki. A német sajtóban és közbeszédben egyszerűen csak Masterplannak nevezett terv a polgármester szerint az áldatlan berlini lakásviszonyok enyhítését szolgálná, hiszen 4700 új otthon felépítését irányozza elő.
A projkettervben emellett helyet kapott egy valódi presztízsberuházás is, Wowereit személyes szívügye: egy hatalmas könyvtár, úgyis mint Landesbibliothek, nagyjából 270-350 millió euróért. Valahogy így kell elképzelni:
Abban a pillanatban, hogy a terveket nyilvánosságra hozták, a civilek ledobták a görkocsolyát, elpakolták kényelmes nyugágyaikat, és összerántották a 100% Tempelhofer Feld kezdeményezést, hogy megakadályozzák a beruházást. A projekt költsége a város által kalkulált 620 millió helyett valójában 750 millió euró - mondták, majd rámutattak, hogy a beruházás alig enyhít valamit a lakáshelyezeten (Berlinben legalább 221 ezer új otthonra lenne szükség), annál jobban megterheli viszont az adófizetők pénztárcáját. Az ellenzők szerint a Tempelhof ma már Berlin egyik legfontosabb természetes városi biotópja, ami több száz (köztük sok különlges) növény- és állatfajnak ad otthon. Azt sem értik, miért kellene 61 millióért design-parkot építeni ott, ahol az emberek évek óta természetes formájában élvezik a zöldet, és hogy mit keresne a park szélén egy gigaméretű könyvtári komplexum.
A beruházást nem csak a civilek, de különböző szakmai szervezetek, városépítészek, urbanisztikai szakemberek is támadták. Az ügyből igazi kulturkampf lett, a legnagyobb német lapok oldalain folyt a vita a reptér sorsáról, és vele összefüggésben városfejlesztési elvekről, természetvédelemről, a civil önrendelkezés kérdéseiről. Az ellenzők mindeközben elérték, hogy a terv sorsáról népszavazás döntsön, amit a májusi az Európai Parlamenti választások napjára hirdettek meg. Az intenzív mozgósításnak és a profi kampánynak köszönhetően a helyiek le is szavazták a város terveit, a szavazásra jogosultak csaknem kétharmada, majdnem 750 ezer berlini, ikszelt a NEIN rubrikába. A hivatalos végeredményt nemrég hirdették ki, a város elismerte, hogy veszített.
A Tempelhof tehát, melyet Sir Normann Foster, a világhírű építész egykor minden repterek anyjának nevezett, mostantól minden civil kezdeményezések mintapéldája lehet. A park némileg ugyan veszít majd kócos bohémságából, mert a város természetesen rögzíteni szeretne néhány alapvető szabályt a területhasználattal kapcsolatban, a lényeg azonban, hogy a Tempelhof továbbra is a maga nemében egyedülálló polgári vadaspark marad. Érdemes megnézni a civilek Facebook oldalát, ezen a hétvégén tartják a Városi természet hosszú napját, most mindent meg lehet tudni a helyi méhecske kolóniák életéről, a színeskert-építészetről és a kisparcellás városi szántás korrekt technikájáról.
Egy kattintás és nem maradsz le a friss posztokról:
Ajánlott bejegyzések:
-
Miénk itt a tér (avagy lesznek-e fallal elkerített párhuzamos valóságok a jövő városaiban?)
-
Terminátor pihenj, a szingularitást elnapoltuk
-
Heptapodok vs ausztrál őslakosok - avagy mire képes a nyelv, és hogyan tagadjuk le Janka nénit?
-
A 200 éves ember
-
Mesterséges intelligencia for president! Mi van, ha Magyarországot egy gép irányítja?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bullfrog 2014.06.15. 12:12:14
instant_human 2014.06.19. 12:38:27
Fantomász 2014.06.23. 13:03:24
