Sosem rajongtam az óceánjárókért, nemigen értem, miért költ el valaki egy rakat pénzt, hogy hetekig egy városnyi embert fuvarozó böhöm hajón lógassa a lábát, amin két kikötés között nem történik semmi. Ha meg mégis, az olyasmi, amire egyáltalán nem vágyom. Köztudott, hogy az ilyen hajókról a legkönnyebb nyomtalanul a habokba veszni - csak 2011-ben 165 utas tűnt el így rejtélyes körülmények között.

Ezért aztán erős hendikeppel indított nálam a hír, hogy a Royal Caribbean, a világ egyik legnagyobb hajózási társasága, bemutatta két legújabb óceánjáróját. Szerencsére hamar a képekhez értem, és megértettem, hogy a Hét Tenger Himnusza és a Nagy Vizek Kvantumja (na jó: csak Anthem of the Seas és Quantum of Seas) névre keresztelt két futurisztikus luxuscirkálónak mégiscsak itt a helye a blogon.

Nem öncélú luxusról van ugyanis szó, annak arab sejki vagy orosz oligarchai értelmében, hanem káprázatos technológiai megoldásokról, a jövő high-life turizmusáról. A Kvantumot november végén, a Himnuszt jövő áprilisban bocsátják vízre, de a Royal Caribbean már júliusban hatalmas kampányba kezdett, hogy kedvet csináljon az úszó Disneylandhez.

Mindkét hajó 18 emeletes és 4180 utast tud befogadni. A kilátás a 2090 szoba egyikében sem téma, mert a tengeri panoráma még a hajó belsejében is az alapellátás része: amelyik szobában nincs óceánra nyíló terasz, ott virtuális ablakokból figyelhetik a real-time közvetített naplementét a vendégek.

A hajók egyik nagy attrakciója az Északi Csillag nevet viselő mobil kilátó, ami nagyjából 100 méteres magaságba emeli az utasokat. Az üvegkpaszulában egyszerre tizenhárman férnek el, és természetesen akkor is működik, amikor a hajó a kikötőben áll.

A másik fantasztikus látványosság a Two70 terem, ahonnan 270 fokos panoráma nyílik a tengerre.

Éjszaka sem kell a sötét vizeket bámulni, mert az ablakokra a megtévesztésig valósághű élőképeket vagy látványos effekteket vetítenek. 

Az illúzióhoz gigantikus robotkarokkal mozgatott dinamikus képernyőket használnak, amelyek olyan összhangban rendeződnek különböző alakzatokba, mint egy női szinkronúszó csapat.

A cirkálók egy-egy Sea-Plex nevű szórakoztató központnak is otthont adnak, amely az igényeknek megfelelően görkori- vagy kosárlabdapályává változik.

De az sem akadály, ha a kedves vendég dodzsemezni szeretne.

A Kvantum és a Himnusz vidámparkjaiban a szélcsatornás repülés is alapfelszereltség része, a hajó tetejére applikált iFly-ban bárki kipróbálhatja, miért jó az albatrosznak.

A Royal Caribbean új luxusberuházását maga Jason Bradbury, a BBC könnyedebb tudományos műsorainak kicsit műmájer házigazdája népszerűsíti. Kis bemutatófilmjét az irritáló sejpítés ellenére is érdemes végignézni, mert kifjezetten a technológiai fícsörökre koncentrál. Figyeljük csak a robotképernyők táncát 1:38-nál!

És hogy a hajónördöknek is kedveskedjünk egy kicsit, íme a két óceánjáró forgalmijának legfontosabb adatai:

Befogadó képesség: 167 800 regisztertonna
Hossz: 348 méter
Szélesség 41 méter
Merülés: 8,5 méter
Sebesség: 22 csomó, nagyjából 41 km/h

Hogy a szuperhajókon az utasok eltünedezése ellen is kidolgoztak-e valami okos megoldást, arról egyelőre nem írnak. Ha ez is meglesz, talán lecsekkolom a jegyárakat. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.