Futurista

Fotó: dianecordell, on Flickr

Nemrég kapta meg a hivatalos plecsnit a Balaton, hogy kiváló  minőségű vize, ha a Tényekben igazat mondanak, még inni is lehet belőle. A kutatók Szigligettől Alsóörsig lemeóztak minden strandot, és a négy legrosszabb is jó minősítést kapott, úgyhogy most már papíron is teljesen eukompatibilis a tó, jó lesz vigyázni rá. A kérdés csak annyi, hogy is kell azt pontosan.

Az USA-ban nyilván ezt is tudják. Ott, ahol a kiotói egyezményen kívül minden környezetvédelmi ügyet komolyan vesznek, az édesvizeket is csúcstechnológiával védik. A New York állam-beli George-tó például egy hatalmas, több millió dolláros beruházás után a világ leggondosabban őrzött természeti ritkasága lehet.

Az 51 km hosszú, 4 km széles, néhol 60 méter mély, rendkívül tiszta vizű tó hamarosan hiperérzékeny szenzorokkal népesül be. A belőlük érkező adatokat Big Data technológiával elemzik majd, az élőhely változásait és úgy általában az egész ökoszisztéma fejlődését pedig 3D-s modellezéssel jelenítik meg. A június végén indított nagyprojektben, ami Thomas Jeffersonról kapta nevét, egy helyi tudományos intézet, egy környzetvédelmi alapítvány és az IBM Smarter Water szakértői vesznek részt. Ha minden jól megy, a hároméves program végére a George-tó lesz a világ legokosabb tava.

Thomas Jefferson úgy kerül a képbe, hogy lelkes természetjáróként ő is nagy rajongója volt a tónak, egyik levelében azt írta, ez a legcsodálatosabb élővíz, amit életében látott. Imádják is az ameriakiak: egymilliárd dolláros idegenforgalmat vonz a környék, ezért nagyon odafigyelnek, hogy az élőhely, amennyire lehet, megőrizze ősi állapotát, és hogy a tó vize egészséges maradjon.

Odafigyelni egyébként úgy kell, hogy a tó állapotát 24 órán át monitorizzuk – folyamatosan mérjük a kémiai összetevőket, a változó biológiai feltételeket, nyomon követjük az áramlatokat, az időjárás változásait és így tovább.

A tóban és a környezetében elhelyezett 40 szenzor 25 változót figyel majd. A beérkező adatokat az elmúlt 30 év adataival összevetve elemzik, és mindeféle forgatókönyveket szimulálnak a tó állapotának fejlődéséről, ne adj isten romlásáról. Arról például, hogy mi lesz, ha tovább emelkedik a sótartalom, ami az elmúlt harminc évben eleve a háromszorosára nőtt; hogy milyen ütemben és merre terjed az algainvázió; vagy mi történik, ha a vérbő zebrakagyló tovább folytatja az esztelen párosodást, és teljesen felborítja az ökológiai egyensúlyt.

De az intelligens rendszerrel nemcsak a jövőbe lehet látni, a múlt is rekonstruálható, úgyhogy az is kiderülhet, hogyan festett ősállapotában a tó.

Fotó: David Berkowitz, on Flickr

Ahhoz, hogy mindez kiderüljön, persze kellett egy rendes szuperszámítógép is, ami másodpercenként legalább 188 billió adatot pörget, és húsz tudós, aki a monitoron kirajzolódó szcenáriókat elemzi és értelmezi. A hamarosan felépülő Smarter Water laboratórium persze azért népesebb lesz ennél, a terv az, hogy egyetemi hallagatókat is bevonnak majd a programba.

Nekem a Balaton a riviéra, de a hír alapján új kedvenc lehet Jefferson tava is, csak jussak el egyszer oda. Ami a vízminőséget illeti, nem tudom, az EU vagy New York állam környezetvédelmi hatósága a keményebb, de az AA-Special fokozat még a Balatonénál is kristálytisztább vizet sejtet. És ráadásul nem is olyan hideg, most épp 21 fokos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.