Vár a munka: irodai trendek egy másik világból
Elkezdődött az első igazán dolgos hét, néhányan még óvatosan buékolgatnak (nyolc napon belül érvényes!), de a többség arcáról már letörölték a bejglimámor nyomait az első munkahelyi napok. Van, aki még rápakol egy hetet és síeléssel levezet egy kicsit, neki annál jobban fog fájni a visszatérés. A Futurista úgy döntött, hogy a fájdalmakat enyhítendő (vagy elmélyítendő), megmutatja, hogyan kezdi az évet néhány szerencsés sorsú irodista a világ gazdagabb felén. Egyúttal felveti a lehetőséget, hogy amit az olvasó a következőkben az office dizájn és a munkahelyi környezet fejlődéséről olvasni fog, az esetleg valamiféle trend, ilyenformán egyszer minket is elérhet. Nem mintha megvalósulásukban olyan egységesek lennének ezek a törekvések, de a céljuk nagyjából ugyanaz: boldogabbá és ezáltal hatékonyabbá tenni a dolgozót.
Íme tehát hét iroda, amely valamiféleképpen tükrözi a legjellemzőbb irányzatokat. Többségükben szívesen gályáznánk mi magunk is, vagy legalábbis nem sírnánk közben túl hangosan.
A márkaüzenetet megtestesítő
A Funny or Die az egyik legnépszerűbb amerikai szórakoztató videoportál, egyik alapítója Will Ferrell, és olyan arcok tűnnek fel rajta, mint Steve Carell, Charlie Sheen vagy Jim Carrey. A szerkesztőség nemrég új irodát kapott Hollywood egyik nyugat kerületében. A tervezők azt az ukázt kapták, hogy az enteriőr legyen pont olyan nyers és fésületlen, mint maga a médium. Úgy tűnik, az építészcsapat tökéletesen megértette a megbízót, szinte hasítani lehet a márkaüzenettől terhes levegőt, az iroda minden porcikája arról tanúskodik, hogy ez itt a vaskos poénok világa. „Nem tartjuk magunkat se komoly, se kifinomult társaságnak, ezt tükrözi az irodánk is” – mondja Dick Glover, a vezérigazgató. Valóban, helyenként annyira önkifejező, hogy szinte sok.
Az ott farost?
A betonpadló a producer szerint ideális a görkorcsolyázáshoz
A tematikus terű
A Onefootball nevű focis mobilalkalmazást fejlesztő berlini cég nem bízik annyira az építészeti formanyelv kifejezőképességében, mint Will Ferrellék, ezért úgy döntött, bizonytalan allúziók helyett egyenesen odabassza az üzenetet a látogató elé: mi sportban utazunk. A szintén nem leplezett „lételemünk a verseny” gondolat csak azért nem tűnik fel mottóként a falon, mert a gyanútlan dolgozó amúgy is frankón egy rajtvonalon találja magát, amikor belép az irodába. Ezzel együtt egészen vidám kis hely, a fehér-zöld színkombináció kifejezetten szellősé teszi a teret.
Indul a munkaverseny!
Szép zöld gyep
Meetingel a B-közép
A főnök edzőset játszik
A rusztikus-futurisztikus
A Giant Pixel szoftverfejlesztő cég San Francisco-i irodája ugyancsak a tematikus vonalba sorolható, de itt kicsit rafináltabb, kevésbé szájbarágós a design, és ez kifejezetten jót tesz neki. Az alapkoncepció ezúttal nem a termékből, hanem a főnök fejlövéséből eredeztethető, aki nyilvánvalóan egy klasszik nörd. A bejáratnál rögtön egy acéllemezből formázott indusztriál diadalív fogadja a belépőt, amelynek trükkösen perforált táblái a Csillagok háborúja kezdő sorait adják ki, bináris kód formájában. Ettől a gyerekes csínytől eltekintve az iroda teljesen rendben van, a modern bútorzat klasszul harmonizál a mennyezetet tartó fagerendákkal, és Jabbával is csak a bárban lehet összefutni.
Amikor a főnök egy tőrőlmetsztett nörd
Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a halálcsillag megy az égen
Kandalló a Tatooine-ról
Jabba a bárban
A volt-nincs iroda
Sosem gondoltam volna, hogy éppen Amszterdamban találják fel a munka és a magánélet egyensúlyára szigorúan ügyelő irodát. A Heldergroen nevű designcég stúdiója a munkanap végén egyszerűen felszámolja magát: az asztalok számítógéppel, laptoppal, hivatalos papírokkal és cserepes mikulásvirággal együtt este hatkor felemelkednek, és eltűnnek a mennyezetben. Néhányan talán még utánakapnak a csörlőn ellebegő asztalnak, hogy megnyomják a send gombot, de aztán belátják, hogy nincs esély, és tulajdonképpen ráér az holnap is. Amit ezek a léha designerek művelnek, az egyenesen a protestáns munkaetika szembekacagása, még jó hogy Max Weber nem látja.
Függőasztalt a munkafüggőknek!
Ott repül
Az étkezőasztal marad
A második otthon
A Google irodái mindig is a jövő irodái voltak, szinte már említeni is kínos őket, mindenki tudja, hogy csokiból vannak az asztalok, és hogy egy hintázó kobold nyakában ülve is lehet értekezletet tartani, mondjuk egy elvarázsolt kastélynak berendezett tárgyalóban. A munkahely mint vidámpark koncepció a Google-nél a magas szinten művelt employer branding része. A cég új amszterdami irodája sem szakít ezzel a hagyománnyal, annyira cuki és funny az egész, hogy az emberben felmerül a kérdés, nem azért van-e mindez, hogy lehetőleg elfelejtsünk hazamenni. (De igen, erősítik meg többen is, akiknek már volt szerencséjük dolgozni a cégnél.)
Ki ne szeretné egy lakókocsiban átnyálazni a pénzügyi tervet
A csocsó mint a munkavállalói vágy titokzatos tárgya
(Csak egy mellékmondat a csocsóról, amelynek szimptomatikus jelenléte a feltörekvő kelet-európai régió majdnem menő munkahelyein az elmúlt 20 évben a wannabe corporate lazaság jelképe lett. A csocsó a hazai a vállalati kultúrában olyan, mint a Suzuki hátsóablakában felejtett Yacht Magazin. Arról árulkodik, hogy a cég nem engedheti meg magának az otthonos, kellemes, kreatív, inspiráló irodát, így marad számára mindezek merőben szimbolikus jelzése a konyha sarkába cseszett, leselejtezett csocsóasztallal, aminek zsíros a fogantyúja és hiányzik két hátvédje. Egyetlen csocsóval azonban sajnos még senkinek sem sikerült feldobni a napi 12 órás gályázást. Aki fokozni szeretné a termelékenységet, annak bizony át kell vennie a teljes Google know-how-t.)
Ugye maradsz vacsira is
Az első otthon
Amikor a munkavégzéssel kapcsolatos jóslatok szóba kerülnek, mindig akad egy okostojás, aki tudni véli, hogy a 21. század irodája a saját lakásunk lesz, merthogy a távmunkáé a jövő. Aztán kiderül, hogy mégsem gyarapodik kellő ütemben a hómvörkölő munkaerő-állomány, még az USA-ban is csupán hárommillóan dolgoznak otthonról. Aki mégis egy csendes, nyugodt, közösségmentes home office-ban szeretné elképzelni magát, annak ezt az irodát ajánljuk.
Az open space újraértelmzése
Azért csendben hozzátennénk, hogy valójában minden második zöldrácsos falusi porta mögött homeworking zajlik, amelynek többnyire a sufninak vagy műhelynek nevezett építmény ad helyet. Konferenciahívásokat, online prezentációkat ritkán bonyolítanak itt, helyette viszont befoltozott Simson kipufogók, könnyű kézzel esztergált légpuskák, uszadékfából faragott jedifénykardok készülnek ezekben a meghitt zugokban, kifejezetten távmunkában, a szürkegazdaságba visszavonult dolgos szakik keze által. Amit a fenti képen látunk, tulajdonképpen nem más, mint a kert végében felhúzott műhely urbánus megfelelője, jó ízléssel továbbgondolva.
Sufni a kert végében
A testtudatos-ergonomikus
Na jó, ez itt egy rémálom, bár aki a fogékony az „Ülés halálos!!!” címmel felvezetett cikkek riogatásaira, lehet, hogy értékelni fogja. Egyelőre csak egy megvalósításra váró koncepcióról van szó, amit a RAAAF nevű tervezőcég tett le az asztalra a holland kormány megbízásából, de nincs kétségünk, hogy egyszer majd valaki komolyan veszi. A „The end of Sitting” nevű projekt lényege, hogy a munkakörnyezetnek az ülés helyett más természetesebb testartásokat kell előnyben részesítenie, mint például az álldigálás vagy faltámasztás.
Állva, dőlve, fekve
Van egy ilyen finom vasúti váróterem hangulata az egésznek - többnyire ott van szükség arra a fajta kreativitásra, ami bármely tereptárgyban képes felfedezi a kanapét. Alig képzelhető el, hogy huzamosabb ideig produktív munkát lehet végezni ilyen körülmények között, úgyhogy azt javasoljuk a hollandoknak, csiszolják még kicsit ezt a koncepciót, esetleg térjenek vissza az este 6-kor felszívódó munkaasztalokhoz.
Mi meg menjünk szépen dolgozni.
Egy kattintás és nem maradsz le a friss posztokról:
Ajánlott bejegyzések:
-
A játék rabjai (Elon Musk, Kant meg a többiek)
-
Heptapodok vs ausztrál őslakosok - avagy mire képes a nyelv, és hogyan tagadjuk le Janka nénit?
-
Koporsóval az öröklétbe: így kampányol egy transzhumanista elnökjelölt
-
Zúg a lomb, pörögnek az amperek: üzemben a franciák városképbe simuló szélerőműve
-
Ujjlenyomatból is kimutatható a drog, de mi ennél is tovább mennénk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alick 2015.01.07. 13:44:35
www.andatech.com.au/media/catalog/product/cache/1/image/9df78eab33525d08d6e5fb8d27136e95/e/m/emperor-1510-workstation-photo-1.jpg
:))
idegteke · http://1rem1.com/tag/idegteke/ 2015.01.07. 18:15:37
20 ISTENKÉNT "Agyal csak:"; SZÍVE, CSEND
30 KÉPERNYŐ "Szeme néz könnytelen"
40 ÜVEGSZÁL(VÉNÁJA, MEGFESZÜL)
Főnixtestével héjt repeszt
Míg hamvai letűnt tűznek, mi
Szilikoncsöcsöket markolunk
Lihegésünktől kódja nő
Énekes kedvünket megveszi
Míg hullanak offline-os gének el
Jogi személyként rád kopog
Genezis 2.0 jön el
trillió teremtő(mi:Leszünk) {
ő Nem.HIBÁZ: le.nemTép(almát);
mint (egyetlen, "nagy@teszi.ki");
mit.lelkünknekNyugodni(beígért);
}
<feltöltöm>dalomat<vakmerőn>
<!-- Főnix, bár embrió, csőre vág -->
<te érted="/és/jelented.tébolyom">
<ő tollzubbonyával="majd.kényszerít">
habba 2015.01.07. 19:39:23
habba 2015.01.07. 19:44:05
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
