Isten létezik, de csak akkor, ha ismered a befejezett jövő időt

2017.01.22. 20:02 habba

A hetedik napon az Úr megpihent, csak a Futuristát hagyta dolgozni, mert látá, hogy fontos poszton munkálkodik. Az Úr nem tévedett, úgy döntöttünk, vasárnap lévén egy rendhagyó, gnosztikus poszttal kedveskedünk neki, amelyben létezésének egy igen frappánsan megfogalmazott bizonyítékát tárjuk az olvasók elé, méghozzá a jövő nevű nyelvi jelenség, társadalmi konstrukció, képzet stb. segítségével. Biztosan értékelni fogja a hétfői nyűgös ébredés után.

A Futurista tehát ismét a saját határait feszegeti, és a technológiai-tudományos trendek helyett megint bölcseleti kérdésekbe piszkál – egyetlen mentségünk, hogy saját határainknál csak az olvasóét szeretjük jobban feszegetni. Ateista és agnosztikus követőink dőljenek egy kicsit hátra, fordítsák a fal felé Richard Dawkins fényképét, és próbálják megnyitni a szívüket erre a néhány percre. Nem kell megijedni, csak egy könnyed gondolatkísérlet következik, nem a tridenti zsinat jegyzőkönyve.

conclusive_proof_that_god_exists_comics_by_bobbymono-d7szts5.jpg

Az igazság az, hogy annyira rácuppantunk az Arrival-re (Ugye mindenki emlékszik? Ez az a kis melankólikus kamara sci-fi, amiben hétlábú idegenek tanítják meg az embereket látni a jövőt, beszéd által kevésbé homályosan), hogy azóta sem tudunk leszakadni a nyelvről. Tavaly novemberi posztunkban azt vizsgáltuk, képes lehet-e a nyelv megváltoztatni a fejünkben az idő és a tér érzékelését, most pedig szintet lépünk, és rászabadítjuk a grammatikát a végső kérdésre, azaz, hogy: van-e Isten.

A bevezetőben frappáns istenérvet ígértünk, ezzel persze nem magunkat minősítjük, hanem az idén 90 éves Robert Spaemannt, a stuttgarti, heidelbergi, müncheni és még egy sor egyetem nyugalmazott filozófia professzorát (többek között XVI. Benedek pápa egykori tanácsadóját), aki A végső istenérv című könyvében egy elegáns elmélettel igyekszik alátámasztani a teremtő létét. A katolikus gondolkodó a középkori skolasztika hagyományait követve olyan elméletet dolgozott ki, ami az ateistákat a logika érveivel próbálja meggyőzni. Lássuk, sikerül-e neki.

Tegnap még megvolt

Az elmélet egyáltalán nem bonyolult, elég hozzá, ha képesek vagyunk egy pillanatra a megszokottól eltérő perspektívából tekinteni a jelenre – nevezetesen a jövőből. Könnyű belátni, hogy ha valamiről azt mondjuk: most van, az ugyanaz, mintha azt mondanánk: a jövőben volt. Az angolban erre a logikára épül a future perfect tense, azaz a befejezett jövő idő. Képzeljük el, hogy a Szkeptikus Társaság elnöke 2017. január 22-én este meggondolatlanul a Futuristára kattint, beleolvas, majd lemondja az internet előfizetését. Hogy a kattintás megtörtént, nemcsak vasárnap este igaz, hanem holnap is. Ha ma itt járt, akkor holnap is itt járt, sőt holnapután meg azután is, egészen az idők végezetéig, pontosabban az örökkévalóságig. „A jelen a jövő múltjaként mindig valóság marad.” – mondja a prof, és ezzel nehéz is lenne vitatkozni.

A kérdés csak az, hogy milyen természetű ez a valóság. Spaemann úgy foglamaz, ez egy emlékszerű, nyomokban lévő valóság, és ahogy az idő múlik, e nyomok és a belőlük fakadó oksági következmények (például, hogy a Szkeptikus Társaság elnöke az olvasottaktól egész éjjel nyugtalanul forgolódott ágyában), egyre halványulnak, gyengülnek. Ameddig emlékezni lehet rá, addig biztosak lehetünk benne, hogy megtörtént, de az emlékezés egyszer majd megszűnik – például mert közben az IoT-ra és az USA atomvédelmi rendszerére egyszerre kapcsolodó háztartási robotok eltakarítanak minket a Föld színéről, és mert egyszer majd a Földet is elpusztítja egy erre járó üstökös.

Holnap is meglesz

A múlthoz mindig hozzátartozik a jelen, mégpedig a tudott jelen, amelyben a múlt felidéződik – folytatja Spaemann. Na de mi van, ha nincs többé tudott jelen? Mi lesz (volt) a mi mai esténkkel mondjuk 44 012 143 784. június 3-án? Vagy a végtelen utáni virágvasárnapon? Kinek vagy minek a tudatában fog létezni az emléke a nagy sűrű semmi közepén? Nem mondhatjuk, hogy a nagyon távoli jövőben már nem igaz, hogy valaki bosszúsan becsukta ezt a posztot, mert akkor most sem történhetett volna meg. Spaemann szerint tehát egy olyan abszolút tudatot kell elgondolnunk, amely akkor is emlékezik majd ránk, cselekedeteinkre, gondolatainkra, érzéseinkre és úgy általálban mindenre, amikor mi már nem vagyunk. Egy olyan tudatot, amiben benne van minden, ami valaha történt, történik és történni fog. És hát ki másé lenne ez a tudat, mint a teremtőé?

t-jude-law-the-young-pope-hbo.jpg

Nem Spaemann az első, aki a világot felfogó tudat képében véli felfedezni a teremtőt - Berkeley püspöke jó 300 éve már előállt valami hasonlóval -, de kétségtelenül ő az első, aki egy ilyen, mindent átfogó tudat létezését a jövő idő intézményéből vezeti le. A Futurista már csak hivatalból is elismeréssel adózik Spaemann professzor próbálkozása előtt, de ennél tovább nem mennénk, teológiai kérdésekben inkább csak az esztétikai érzékünkre hagyatkozunk. 

Ha viszont - ahogy a szentírás mondja - „kezdetben vala az ige, és az ige vala az Istennél és Isten vala az ige”, nincs okunk kételkedni benne, hogy már ennek az első igének is volt egy rendes befejezett jövő idejű alakja. Úgyhogy a jóisten azért eléggé biztosra ment, amikor a Bibliát lediktálta. Mi pedig csak reménykedni tudunk, hogy amikor holnap felkel, rendben lesz neki ez a poszt.

Egy kattintás és nem maradsz le a friss posztokról:

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://futurista.blog.hu/api/trackback/id/tr5812146203

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Isten egyértelműen kívül fekszik a tudomány hatókörén? 2017.02.22. 09:44:13

Sokan állítják ezt és sokan az ellenkezőjét. Az eddig általam fellelt kétoldalú, istenhívő és istentagadó, oda-vissza érvelések egyike sem volt kellően pontos és általános érvényű. Azaz ezek nem tudományos érvelések. Ezért ezeket nyugodtan el lehet vet...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása