Az ürge védett állat. Így elsőre nem hangzik ez különösebben érdekesnek, de aki látta a Tanú című filmet, az biztos emlékszik rá, hogy mint kártékony állatért "vérdíjat" fizettek a farkak után. Nos változnak az idők. Egy évtizede még szinte elképzelhetetlen volt, hogy védett lesz mondjuk a mezei veréb. Tutajosék a Tüskevárban a Kis-Balatonon garázdálkodó barna kánya lelövéséért ma 250 ezer forint büntetést fizethetnének. A példákat hosszan lehetne sorolni az egykor kártevőnek számító, ma védelemre szoruló fajokra. Ám az ürge az különleges. Nem csak "saját jogán" élvez védelmet. Ugyanis a parlagi sas és a kerecsensólyom fő tápláléka!

Volt egy természetvédő körökben legendássá vált könyv, a "Lesz-e sas 2000-ben?". 1979-ben adták ki, vagyis bő húsz évvel az ezredforduló előtt. Most ugyanolyan jogos a kérdés: lesz-e sas 2030-ban? A fenyegető veszélyek megváltoztak azóta. Míg a múlt század közepéig a túlvadászás, akkoriban már a természetbe kerülő mérgek jelentették a legnagyobb problémát, amelyek a tápláléklánc alján még csak kis dózisban voltak jelen, de a csúcsragadozókban halálos mértékben halmozódtak fel.

Ma már nem ez a fő veszedelem. Sokkal inkább az élőhelyek eltűnése és a természetes táplálék hiánya fenyegeti pusztulással a fajokat. Ezek mögött szintén összetett problémák állnak a klímaváltozástól a beépítéséig. Ennek ellenére a különösen veszélyeztetett parlagi sasok (egyetlen példány eszmei értéke egymillió forint!) éppen nálunk, a Kárpát-medencében indultak szaporodásnak, ami egyedülálló a világon.

A sikerek mögött olyan kezdeményezések állnak, mint amilyen például a szlovák határ két oldalán indult a közelmúltban. Az elmúlt években ugyanis azt tapasztalták, hogy a Mikóháza felett elhelyezkedő Nagypolyán és Kispolyán folyamatos az erdős területek pusztulása és a védett állatok elvándorlása. A megoldást a hagyományos legelőgazdálkodás visszaállítás jelentette: ez újra fészkelőhelyet és táplálékot - magyarán ürgéket - teremtett a parlagi sasoknak.

Persze a hagyományos legelőgazdálkodás beindítása egyelőre nem kifizetődő tisztán gazdasági alapon, a projekt a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 250 430 eurós támogatásával valósult meg. Mint a közleményben írják:

a tervezés során a magyar fél jól működő rendszereinek bemutatásával ismertették meg a szlovák gazdákat ezzel feltárva a természetbarát gazdálkodások új lehetőségeit.

A természetvédelmi területek megóvása, a hegyi legelők eredeti állapotának visszaállítása és a védett állatvilág megmentése érdekében a helyi gazdáknak is „rendet” kellett tenniük saját házaik táján. Ennek keretében biztosítják az EU-konform állattartás feltételeit, technológiai fejlesztéseket vezettek be, valamint növelték a jószágok számát is.

A mintagazdaságok kialakítása során a partnerek kistraktort, szárzúzót, juh nyíró felszerelést, körmöző felszerelést is vásároltak. A legelők rendbe tétele során kiirtották a cserjéket, valamint fenyő és akácfákat termeltek ki, amiket aztán olyan őshonos fa fajtákkal pótoltak, mint a tölgy, a juhar vagy éppen a kőris. A szakemberek tájtörténeti kutatásokat is végeztek, vadászterületeket térképeztek fel és felméréseket készítettek az ürgék visszatelepítése érdekében.

Ha arra elég volt a támogatás, hogy saját lábra álljon a környezetkímélő gazdálkodás, és véglegesen visszatérnek az ürgék és a sasok, akkor teljes a siker. Ha nem, akkor is összehozta tapasztalatcserére a határ két oldalán élőket és azért az is nagy dolog.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.