A drónom kutyája szelíd, kezes állat, a felsőbb parancsnak mindenkor engedelmeskedik. A póráz finom húzására azonnal reagál, rángatásra semmi szükség, vidáman kocog, amerre a drónom röppen. Ha egy másik eb szemfogait villantva, habzó szájjal ráront, a drónom kutyája blazírt arccal félrelép, és – egyáltalán nem gyáván, inkább hideg eleganciával – kitér a küzdelem elől. Az alantas, oktalan és állatias viselkedést mélyen megveti.

A drónom kutyája nem fog szagot. Ha mégis, higgadtan mérlegel, megéri-e utána menni, és többnyire arra jut, hogy nem. Ha tüzelnek a szukák, a drónom kutyája egy ferences szerzetes önuralmával mond nemet a sátán kísértésére. Ha nagyon elfogja a gerjedelem, akkor is kivár hazáig, és egy nagyobb plüssmackó hátán lemozogja.
Mutatom, így sétál a drónom a kutyája:

Az én kutyám nem ilyen. Ha megérzi, hogy tizenöt deka parizer van nálam, a határtalan bírhatnéktól ugat és meg van veszve, a zacskót is kitépi a kezemből. Arra megy, amerre jónak látja, szögesdrótok, négysávos autóutak, folyók és vízesések, kísérleti atomrobbantások nem állják útját. Ha meglát egy másik ebet, soha nem várja meg, míg a másik támad, habozás nélkül kezdeményez. Ha szagot fog, a pórázt álló helyzetből startolva tépi ki a kezemből, utána két óráig keresem. Ha szukát érez, csak éjfélre találom meg, egy másik kan hátára tapadva.

Azt mondja a drónom, hogy szerezzek be én is egy derék, öreg, herélt retrievert, amilyen neki is van. Mosolyogva hozzáteszi, hogy az ilyen elegáns, futurisztikus megoldások, mint ő, mindig csak bizonyos feltételek teljesülése mellett működőképesek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.