Futurista

Bár ezekben a napokban az utcákon hömpölygő egymillió ember a legizgalmasabb Brazíliában, évről évre azzal kerül Rio de Janeiro a hírekbe, hogy a víz és a sár hömpölyög végig rajta. Hogy mi köze mindehhez a képen látható űrközpontszerű objektumnak? Eláruljuk.

Mit tesz a könyvbolond, mikor rájön, hogy a nap 24 órája kevés ahhoz, hogy kiolvasson minden könyvet, amit szeretne? Betáplálja őket egy számítógépbe, amelyik aztán szépen legyártja neki belőle a grafikonokat, térképeket, ábrákat. Na de mi értelme van ennek?

Egyelőre még csak szimbolikus jelentősége van a dolognak, de mégis igen klassz hír: a héten elkezdték telepíteni az ingyenes, napelemes telefontöltőket a New York-i parkokba - összesen 25-ben lesz majd ilyen eszköz. Az apropót a Sandy-hurrikán adta, amikor is ezrek maradtak áram nélkül, és amik legjobban hiányoztak nekik a villamosenergia-aszályban, azok a kütyük voltak.

A napenergia amúgy is kiemelt figyelmet kapott a katasztrófa alatt, hiszen egyes városrészek ideiglenes áramellátását csak így sikerült megoldani. Akkor a kényszerűség hozott össze több technológiai céget a közös gondolkodásra, de a laza szövetség "Solar Sandy" néven azóta is működik.

És milyen lesz a 10-es évek tipikus nyomozója? Illusztráció: ameziane from Flickr.

A bűnöző  bűnöz, a rendőr meg fut utána, és vagy elkapja vagy nem. Nagyjából ez lenne egy klasszikus  bűncselekmény felderítésének forgatókönyve, mondhatni az analóg módszer. A technológia azonban néha felülírja a dolgok logikáját, újabban például a bűnüldözésben.

Minek a sok babramunka a helyszíneléssel, a tanúk kihallgatásával, a jelentések nyálazásával, aztán az újabb hűhó a gyanúsított becserkészésével meg az autós üldözéssel? Mennyivel egyszerűbb és elegánsabb a bűncselekmény körülményeit előre megjósolva a helyszínen várni a rosszfiúkat. Valahogy úgy, mint az alábbi videóban:

Hét olyan technikai csodát gyűjtött össze a Weburbanist, amely öt éven belül elérhetővé válik, és bármilyen hihetetlennek hangzik ma még, hamarosan a mindennapjaink részévé válhat. Vegyük őket sorra egy-két mondattal és egy-egy videóval.

Utoljára hagytam azt az elképzelést, amit egyszerűen nem hiszek el, amiben szerintem téved a szerző!

Fotó: darthwalk - felső rakparti dugó árvíz idején (2010)

Árad a Duna, az alsó rakpartok lezárva, te meg a dugóban állsz. Mit csinálsz? Dühöngsz a Facebookon, vagy kommentelsz valamelyik árvizes/közlekedős/BKK-s poszt alatt. Van, ahol nem is kell mást tenni csak nagyjából ugyanezt. Online hőbörögni Facebookon, a blogokban vagy Twitteren és ezzel már teljesítettük is városlakói kötelességünket: tájékoztattuk a problémáról az illetékeseket. Akik ráadásul intézkednek is!

Míg a XX. század arról szólt, hogy a gyorsabb közlekedés kedvéért válasszuk szét a gyalogosokat és a járműveket, a XXI. egyelőre sokkal inkább a közösen használt terekről. Sorra bontják le a felüljárókat, foltozzák be az aluljárókat. Félreértés ne essék, nem a sétáló utcák kora jött el!

A sétálóutca ugyanolyan megosztó, csak épp a másik irányba leng ki a mutató. A 2000-es évek trendje a közös használatú felület. Persze a szintbeli kereszteződések azt is feltételezik, hogy valamilyen módon jelezni kell az autósoknak a gyalogos forgalmat és szabályozni kell az elsőbbségi kérdést is - vagyis a "zebrák" jó ideig velünk maradnak.

De vajon hogyan alakul a kijelölt gyalogátkelőhelyek evolúciója (melynek során brit közlekedésmérnökök vagy egy tucat állatnevet alkalmaztak, amelyek közül a zebra csak az egyik)? 

Szép jó napot minden kedves Futurista-olvasónak, aki az elmúlt három évben minden nap legalább kétszer ránk kattintott, hogy vajon frissül-e a blog (meg persze a többieknek is). Kezdjük a feltámadást egy fura energetikai megoldással, mely alighanem megvalósíthatatlan, viszont baromi jól néz ki.

Meglehetősen ritka az olyan termék amire azt lehet mondani, hogy eredetileg Kínában állítottak elő, de az alacsonyabb költségek miatt Európába helyezték át a gyártást. Na a porcelán az pont ilyen.

Igaz nem ma volt ez az áttelepítés, és az is igaz, hogy ma már egyáltalán nem olyan stabil az európai helyzete. Pedig ha csak a porcelánt nézzük, Magyarország akkor is elég erős: működik itt ugye három manufaktura, amiből az egész világon nincs sok, és akkor az ipari előállítású termékekről nem is beszéltünk. Meg a porcelánon túli világról, hogy mondjuk hányféle híres fazekaskultúra alakult ki a Kárpát-medencében az Őrségtől Korondig.

Na de hagyjuk is ezt, mert bár a múltidézésben erősek vagyunk, minket most a jövő érdekel. És nem is annyira a porcelán luxusa, mint a hétköznapok kerámiai.

 Sosem gondoltam volna, hogy függetlenedhetünk az olaj és a gáz mindenható uralmától, politikai szövevényeitől, gazdasági érdekhálójától. Úgy tűnik azonban, hogy minden adottságunk megvan ahhoz, hogy komoly energia nagyhatalom legyünk, mégpedig napenergiában.

A Sziget remek terep arra, hogy teszteljék a jövő rendszereit, hiszen van egy csomó ember, aki elég nyitott mindenre. Ilyen volt például, amikor tavalyelőtt kamerás mobilokkal fényképezhető 2D-s vonalkódokkal kísérleteztek, ami azóta már elég sok helyen megjelent. Elhatároztam tehát, ha már úgyis kinn vagyok, összegyűjtöm ezeket a futurista-témákat. Nem gondoltam volna, hogy kapásból egy egész másmilyen, hagyományőrzős projektre akadok.

Az új Széchenyi-terv megálmodói olyan elképesztő fejlődést vetítenek előre a következő 20 évre, hogy tátva marad a szája annak, aki olvassa. A környezettudatosság, az átgondolt közlekedési hálózat, a használaton alapuló tarifarendszer, mind részei a programnak. A szárnyaló optimizmus és tettvágy jól látszik, csak a nagy elgondolások kivitelezésénél mindig akadnak problémák. 

Még mielőtt megkapnám, hogy már megint ez a pesszimizmus és destruktív hozzállás, szeretném leszögezni, hogy én nagyon reménykedem a "szebb jövőben". De, mint tudjuk, a "remény hal meg utoljára" és szerintem ezzel a szemlélettel vagyunk még egy páran. Biztosan másképp állna hozzá sok-sok ember, ha már látnánk a fényt például a 4-es metró alagútjának a végén, vagy nem szembesülnénk minden egyes alkalommal a vonatok 20-30 perces késésével, ha utazunk,  vagy elkészülne határidőre, mondjuk a Margit-híd.

Klassz dolog lenne, azt mondani, hogy a Tihanyi-félsziget levendulását még az apátság szerzetesei telepítették ezer éve - csak hát nem lenne igaz. Az viszont igaz, hogy az 1924-ben alapított száz hektáros ültetvény a világ egyik legjelentősebbje volt, az itt termelt levendula jobb minőségű volt a franciaországiakénál is, ahonnan amúgy származtak. Ez a gazdaság - az alföldi kamillával együtt - jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a két világháború között valódi gyógynövény-nagyhatalommá váltunk.

A rendszerváltás óta többször is felmerült, hogy jöhetne a nagy reneszánsz, na de ez olyan mint a foci: a jó adottság ma már kevés a világelsőség visszaszerzéséhez, pénz nélkül nem megy (na jó, azért lenne még mit fejlődnünk így is - pdf). Ugyanakkor míg a futballmúltunkra nem építhetünk turizmust, a gyógynövényesre igen.

Az ürge védett állat. Így elsőre nem hangzik ez különösebben érdekesnek, de aki látta a Tanú című filmet, az biztos emlékszik rá, hogy mint kártékony állatért "vérdíjat" fizettek a farkak után. Nos változnak az idők. Egy évtizede még szinte elképzelhetetlen volt, hogy védett lesz mondjuk a mezei veréb. Tutajosék a Tüskevárban a Kis-Balatonon garázdálkodó barna kánya lelövéséért ma 250 ezer forint büntetést fizethetnének. A példákat hosszan lehetne sorolni az egykor kártevőnek számító, ma védelemre szoruló fajokra. Ám az ürge az különleges. Nem csak "saját jogán" élvez védelmet. Ugyanis a parlagi sas és a kerecsensólyom fő tápláléka!

A volt egyházi ingatlanok többségének újrahasznosítása elég komoly fejtörést okoz. Számos közöttük műemléki védettséget élvez, de alapos átalakítás nélkül gyakorlatilag nem kaphatnak új funkciót. Arról nem is beszélve, hogy gyakran még a nem vallásos és nem is különösebben hagyománytisztelő polgárokban is ellenérzéseket vált ki, ha valamilyen egészen profán célra használják ezeket.

A sopronbánfalvi karmelita (eredetileg pálos) kolostor új funkcióval való ellátása több szempontból is érdekes. Bár a jelenlegi kezdeményezés nonprofit, akár gazdasági alapon is megvalósítható lenne (igaz, akkor nem lehetne rá pályázati pénzt nyerni), vagyis mindenképpen példaértékű. Egyszer talán így születhetnek újjá a régi kolostorépületek? Persze ha másfelől nézem, arra is elég jó példa, hogyan veheti át (veheti vissza?) az állami mecenatúra szerepét a gazdasági szféra. Na de lássuk, miről van szó.

Szeged nem volt, hanem nincs. - mondta állítólag Ferenc József az árvíz sújtotta Szeged megtekintése után borzalmas magyarsággal. Mindenesetre az tény, hogy a város mai arculatához nagyban hozzájárult a Tisza kiáradása, hogy gyakorlatilag a semmiből kellett felépíteni a várost. De nem kell nagyon visszamennünk az időben, hogy jól vagy rosszul újjászülető településekről beszéljünk. Amint Tarpa honlapján írják az 1971-es pusztításról:

Arról már korábban is volt szó az Futuristán, hogy a demográfiai változások hatni fognak a városszerkezetre: a családalapítók ha tehetik kiköltöznek a közeli településekre és további gyerekeket már ott vállalnak. Ennek eredményeként a belvárosok kiürülnek, az agglomerációk pedig meghíznak. Ez igaz, de a demográfiai változások és a városszerkezet alakulása ennél sokkal bonyolultabban függ össze. Bevándorlás, elöregedés, szétterjeszkedés, elnéptelenedés és túlzsúfolódás - huhh.

Tulajdonképpen minden adott ahhoz, hogy komoly változások menjenek végbe a következő évtizedekben az Európai Unió energiafelhasználásának tekintetében. Csökkenő szén-dioxid kibocsátás, zöld munkahelyek, innováció és olcsóbb enregia. Mindezt élvezthetjük 20-30 év múlva. 

Mint azt a saját bőrünkön is tapasztaljuk, valami változik. Egyre többször van hőségriadó és egyre enyhébbek a telek is. Nosztalgiával emlegetjük a gyerekkori kemény fagyokat és lassan a fehér karácsony is kuriózumnak számít. A helyzet pedig az, hogy ez már csak rosszabb lesz.

Az Uniós fejlesztések egyre inkább arra töreknek, hogy a jövőben is fenntartható, minél kevesebb kárt okozó közlekedési és fuvarozási alternatívákat teremtsenek. A törekvések mindenképpen értékelendők és figyelemre méltók, de nem késtünk el ezzel egy icipicit? Egy kissé csapongóra sikeredett poszt a fejlődésről.

Mikor megláttam, hogy Alice from Wonderland kollegina a gyermekszegénységről posztol, azonnal beugrott, hogy de hisz én tudom a megoldást. Nem úgy értem, hogy van egy ötletem, amit idefirkantok kétezer karakterben és ezzel letudtunk egy ötezer éves problémát, hanem hogy nem is olyan régen volt szó egy témába vágó kezdeményezésről.

A szécsényi kistérségben 256 millió forintból indítottak programot a gyermekszegénység ellen (természetesen nem hazai, hanem Norvég Alapos forrásból – de ez most részletkérdés). Mielőtt továbbolvasnánk, gondoljuk végig, mit csinálnánk negyedmilliárd forinttal, ha azt mondanák, mi dönthetünk róla, hogyan segítsük vele a mélyszegénységben élő gyermekeket. Megvan? Akkor lássuk, hogy gondolták ott!

Nem is olyan rég tettem fel a kérdést, hogy "Mikor lesz akadálymentes Magyarország?". Akkor nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar megkapom a választ: 2010 december 31-én. Na jó valójában csak a közintézményeinket kell azzá tenni erre a - többszörösen módosított - határidőre, amit ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy maradéktalanul be fogunk tartani. A problémákról és a megoldási lehetőségekről tartottak tegnap egy konferenciát.

Az elmúlt két évben másról sem lehetett hallani, mint bezáró gyárakról, megszűnő munkahelyekről. A munkanélküliség növekedesévél ezrek kerültek kilátástalan helyzetbe. A világválság hatásainak azonban olyan áldozatai is vannak, akik még el sem érték a keresőképes kort: a gyerekek. 

Még emlékszem az érzésre, amikor először vettem interneten repülőjegyet. Kaptam egy kódot és slussz. Kissé szorongva áltam a check-in pultnál, hogy akkor most tényleg csak ennyi? Azóta persze már toronyórát lánccal is 3 kattintással vehetünk a neten és, ha igény van rá, díszdobozban küszöbig is hozzák...

Hiába élünk a 21. században, az elektromosság egyszerű elérése a világ sok pontján, például Afrika egyes részein, egyáltalán nem természetes.  Erre a problémára keresett megoldást a Prof. Boris Rubinsky által vezett csapat a jeruzsálemi Héber Egyetemen, és úgy tűnik talált is.