Futurista

Olyanok ezek kérem, mint az állatok! – mondja nekem Gottweisz néni a lépcsőházban, és tekintetével jelentőségteljesen a fölső szomszéd lakása felé bök. – De szó szerint értse! Bőgnek, bégetnek, este tizenegykor is úgy dübörögnek, hogy meg kell őrülni. Mintha egy állatkert alatt laknék! Gottweisz néni mindig érzékletesen fogalmaz, témaválasztása is többnyire adekvát, mondhatni csontjaiban érzi a trendeket. Lám, most is rátapintott valamire, amiről a jövőkutatók még csak fantáziálnak. Mert ha a futuristák merész jóslatai valóra válnak, 2050-ben a felső szomszédunk akár egy állatkert is lehet, a szerencsésebbek esetleg megúszhatják egy istállóval.

Képek: Arup.com

Minél nagyobb, annál jobb, ez volt eddig a szélerőmű-építés mottója. A dánok épp csak üzembe helyezték Vestast, a világ leghatalmasabb szélerőművét, ami 80 méteres lapátokkal riogatja az Északi-tenger sirályait, amikor a Texasi Egyetem kutatói bejelentették, hogy ők mostantól kicsiben utaznak. J. C. Chao professzor és csapata olyan mini szélerőműveket fejleszt, melyek fesztávja a 2 millimétert sem éri el, és tíz is elfér belőlük egy rizsszemen.

Kép: fastcompany.com

Ha fuldokolsz, és azt látod, hogy a parton Pamela Anderson meg a többi hiperszexi vízimentő épp a körmét lakozza, annak csak egy oka lehet: a baywatcherek felhagytak az analóg módszerrel. Pánikra nincs ok, valószínűleg úton van már a segítség, méghozzá egy mentőöveket szállító repülő robot képében.

Ha a Rolls-Royce jóslatai valóra válnak, a mozambiki kalózok hamarosan lehúzhatják a rolót, a bátor phillipskapitányok vegzálásában szerzett gyakorlat nem sokáig lesz piacképes Afrika szarva körül. A hajózási innovációkkal is foglalkozó cég egyik vezetője azt állítja, a jövőben nem lesz se kapitány, se legénység a teherszállító hajókon, a sokezer tonna rakományt műholdas távirányítással navigálják majd a világ tengerein.

Kép: SlashGear.com

Érdemes lesz gyakrabban körülnéznünk a Kickstarteren, az internet legnagyobb ötletkeltetőjében valódi kincseket talál az ember. Amire most bukkantunk, az bár koncepcionálisan abszolút fából vaskarika, valahol mégiscsak zseniális. Romantikus lelkű, nosztalgiára hajlamos olvasóink ezt a posztot most szkippeljék, olyasmit mutatunk, ami kedves gyermekkori emlékeket vághat végleg haza.

Na vége a tötyörészésnek elektromosautó-ügyben. Az EU döntött, 2030-ig egész Európát tele kell pakolni elektromos/hidrogén- és gáz-töltőállomásokkal. A cél, hogy 2050-ig 60 százalékkal csökkentsük a közlekedésből származó károsanyag-kibocsátást, az pedig máshogy nem megy. 

2030-ig 300 kilométerenként kell egy hidrogén-töltőpont, ám ami még meredekebbnek hangzik, az alábbi táblázat. 2020-ig (!) ennyi elektromos töltőállomás kell tagállamonként.

A népszámlálási, mobilitási és kommunikációs adatok együttes felhasználásával a járványok terjedésének sebessége és iránya szinte a feltűnésük után azonnal és nagy pontossággal megjósolható. Legalábbis Kertész János fizikus és hálózatkutató szerint. A Spektrumon futó Behálózva-sorozat kapcsán kaptunk egy érdekes, Futurista-kompatibilis anyagot a járványok terjedéséről, amit most megosztunk veletek is. 

A bevezetőben emlegetett prognózisok jelentőségét nem lehet túlbecsülni: az ilyen kutatásoknak köszönhetően a védőoltások nemcsak jobban időzíthetők, de segítségükkel azok a személyek is kiválaszthatók, akiknek a legnagyobb az esélyük a megfertőződésre. Egy jól célzott védekezési stratégiával számos ember élete menthető meg, és a járvány elharapódzása is könnyeden visszaszorítható.

Nem irigylem a mobilos alkalmazásokra szakosodott újságírókat. Abból a töméntelen mennyiségű applikációból, ami a fejlesztők asztaláról naponta a piacra kerül, elég nehéz lehet kiválogatni az értelmes dolgokat, hisz óriási a kínálat kretén és teljesen haszontalan alkalmazásokból. Vajon hány embernek lesz könnyebb az élete a letölthető villanyborotvától, amely egyetlen szőrszálat el nem hasít, csak berregve úgy tesz, mintha. És mire jó a telefonokat hangos szexelésre bíró TapThat vagy a baljós nevű Pointless Game, amiben bárki győztes lehet, aki hajlandó jó sokáig az érintőképernyőn tartani az ujját?

Bár a szeptemberi Frankfurti Autószalonon szuperjárgányok sora – köztük elektromos és hibrid modellek vagy az új Porsche Sypder – is bemutatkozott, a csúcsmodelleknek még mindig van egy súlyos hiányosságuk; nem vezetnek helyettünk. Út közben nem nézhetjük gondtalanul a dvd-ket, nem bóbiskolhatunk kedvünkre és pláne nem rombolhatjuk a reakcióidőnket dobozos sörrel. Vagy mégis?

Lassan indul az őszi félév az egyetemeken, aki már felvette az indexét inkább ne figyeljen, mert kiderülhet, hogy rossz szakot választott, esetleg megütheti a guta. A Futurista most megmondja, melyik lesz a következő tíz év legversenyképesebb diplomája, és kiderül az is, hogyan nyílik meg minden ajtó két bostoni diák zseniális fejlesztése előtt.

Okos tömegközlekedési megoldásokról már sok szó esett a blogon, és a hulladékgyűjtés is szerepelt már. Na de hogyan kapcsolható össze a kettő? Kínában tudják a választ!

Tavaly nyáron jártam Dublinban - tömegközlekedéssel. Volt szerencsém kipróbálni szinte minden járművüket, szóval érdeklődve olvastam, hogy nagy átalakulások elé néz a rendszer. Az 1,2 millió lakosú ír fővárosban nincs metró, van viszont agglomerációt bekötő HÉV-ük, a DART. Ám ami igazán érdekesen alakul, az a villamos és a busz fejlesztése: hol az egyik tör előre, hol a másik, hol mintha egybemosódnának a határaik.

Bevallom, nekem már a tíz óra működési idő is álomszerűnek hangzik. Sőt a jelenlegi technikain felszereltségem mellett a három óráig működő netbook is fantasztikus élménynek tűnik. Na de hogy ráadásul napelemmel menjen és összesen 300 dolcsi legyen? Valami turpisságot sejtek!

Belvárosba áramló autók Birmingham-ben. Fotó: Kockafej, Wikimedia.

Megvan az az érzés, amikor már negyedórája odaértél a találkozó helyszínére, de még nem kezdhetsz a lejáró parkolóóra újratöltése miatt aggódni, mert vigasztalanul körözöl a házak között, és komolyan fontolóra veszed, hogy egyszerűen megfordulsz és hazamész?

A parkolóhely keresésével töltött idő, és a megtett tiszteletkörök maguk is hozzájárulnak a forgalmi dugókhoz – egyes kutatások szerint mintegy 30%-kal. (Ide kattints a pdf-ért, ha komolyan érdekel.) Vagyis dugót generálnak azok is, akik voltaképpen már megérkeztek a céljukhoz, csak nincs hol parkolniuk. És még a levegőt is szennyezik.

A parkolás ügyében kevés technológiai előrelépés történt az elmúlt évekig. Ma viszont a legújabb szenzorokkal, okos mérőkkel és fejlett analitikával értelmes célkitűzés lehet egy városnak, hogy újragondolja parkolási rendszerét az élhetőbb hétköznapok érdekében. Egy spanyol példát már láttunk arra, hogy milyen, amikor egy szenzorokkal teletűzdelt városban közlekedünk telefonnal, lássuk, mit hoztak össze az amerikaiak Angliában.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon utálok ételt dobni a szemétbe. Inkább a hasamba temetem a gyerekek maradékát is, ami ugyan nem a legjobb megoldás, de a lelkiismeretem nyugodtabb. Ennél is rosszabb módszer - ráadásul a lelkiismeret-furdalást is csak ideiglenesen oszlatja el -, amikor gondosan a hűtőbe teszem a maradékot és csak amikor már ott végképp lejárt/megromlott/megpenészedett/stb. akkor dobom ki.

Az alábbi remek előadáson (természetesen, mint minden TED-videóban, itt is vannak magyar nyelvű feliratok) Tristram Stewart szemléletesen bemutatja, hogy nagyjából 200%-át, de ha a takarmánytermesztést is idevesszük, akkor vagy 400%-át állítjuk elő az élelmiszer-szükségletünknek.

Már itt a Futuristán is esett szó arról, hogy a jövő városi közlekedésének egyik legfontosabb eleme lehet a vezető nélküli autók rendszere. Egyáltalán nem valami távoli jövőben megvalósítható fejlesztésről van szó. Egyes elemei - sávkövetés, közlekedési lámpák észlelése, konvojban haladás stb. - már ma is számos hagyományos gépjárműben megtalálhatók. Ugyanakkor nincs elérhetetlen messzeségben a valódi robotautók megjelenése sem.

Napsütés, homokos tengerpart, a hullámok moraja, a központban egy klasszikus középkori óvárossal és a csinos világítótorony köré rendezett sportlétesítményekkel, mint a lóverseny- és a golfpálya. Mindez Spanyolország északi partján, Bilbaótól 100 km-re nyugatra, ahová a szerencsés britek akár komppal is érkezhetnek. Ám ami a legmeglepőbb: Santandert Európa legintelligensebb települései között tartják számon.

2050-re megoldódnak a nagyvárosok közlekedési gondjai? Hahaha! Erős kételyeim vannak a dologgal kapcsolatban, de szerencsére olyan messze van 2050, hogy bátran mondhat bárki bármit ezzel kapcsolatban. Valószínűleg így gondolkodtak a BBC-nél is, ahol a Future rovatban csináltak egy remek összeállítást a nagyvárosi közlekedésének jövőjéről. Ám mivel a BBC is elég komolyan csengő név, akár csak az összefoglalót jegyző MIT, érdemes komolyan venni a terveket. 

Abból indulnak ki, hogy nagyjából 2,5 milliárd (!) kocsi lesz akkoriban a világban, ami elég szép szám. Hogy fel tudjuk fogni valamennyire: ha Kínában is olyan elterjedtté válik az autó, mint az USA-ban (840 kocsi jut 1000 emberre), akkor az ázsiai ország egyedül felszippantja a mai kőolaj-termelést. 

Fotó: dianecordell, on Flickr

Nemrég kapta meg a hivatalos plecsnit a Balaton, hogy kiváló  minőségű vize, ha a Tényekben igazat mondanak, még inni is lehet belőle. A kutatók Szigligettől Alsóörsig lemeóztak minden strandot, és a négy legrosszabb is jó minősítést kapott, úgyhogy most már papíron is teljesen eukompatibilis a tó, jó lesz vigyázni rá. A kérdés csak annyi, hogy is kell azt pontosan.

Az USA-ban nyilván ezt is tudják. Ott, ahol a kiotói egyezményen kívül minden környezetvédelmi ügyet komolyan vesznek, az édesvizeket is csúcstechnológiával védik. A New York állam-beli George-tó például egy hatalmas, több millió dolláros beruházás után a világ leggondosabban őrzött természeti ritkasága lehet.

Azt hiszem a okos/smart kifejezés bevezetésére leginkább azért volt szükség, mert az intelligenset rettenetesen lejáratták. Talán az intelligens mosópor volt a mélypont,de ha jól emlékszem pelusból is volt ilyen, ami ilyen-olyan nedvszívó rétegeket jelentett. Persze minden szülő álma egy olyan pelenka lenne, amelyik annyira okos, hogy tisztába teszi  a gyereket, de azért ez a színeződő QR-kódos találmány sem rossz.

Persze tudjuk, mindenki lehet piacvezető, csak jól kell megválasztani a piaci szegmens, de az akkor is meglepő, hogy mennyire innovatívak az európai országok. Az első négy mind innen való és a top 10-be is hét jutott. 

epSos .de képe Malajziában készült, de jól mutatja, mennyire veszélyeztetik a parti városok az óceánokat - on Flickr.

Alig néhány napja hippifészkeztem le San Franciscót annak kapcsán, hogy ők már jóval Los Angeles előtt kitiltották a városból a nejlonzacsikat, erre tessék. Kiderül, hogy ennél jóval merészebb terveik vannak: ki akarják űzni a városból az összes szemetet.

A „zéró szemét”  filozófia a 70-es években született, de hát ugye a hetvenes években sok furcsaság született, amit nem kell komolyan venni, mint például a punk vagy én. Az elmúlt évtizedekben a punk teljesen kilúgozódott, én is csak keresem a helyemet és a szemétmentes élet sem futott be egyelőre nagy karriert: azóta is jobbára családi körben végzett kísérlet maradt.

Egyelőre. úgy néz ki azonban, lassan eljön az ideje. Na de hogy lehet szemétmentes egy város? Vagy akár egy család, cég stb.?

Nagyobb térképre váltás

Az USA 36-os útja így néz ki a Google Mapson, de a New York Times cikke szerint legtöbbször óriási dugó van rajta. 1952-ben, amikor épült, úgy tervezték, hogy 1980-ra akár napi 3000 autó is mehet majd rajta.Ehhez képest már 1966-ban is 14000 volt ez a szám, ma pedig jobb napokon akár 124,000 jármű meg rajta végig. Nem kell túl sokat streetview-zni rajta, hogy lássátok, néhol elég ramaty állapotban van. Amikor nekiláttak felújítani, sőt inkább átépíteni, akkor elsődleges szempont volt, hogy megszüntetik a dugókat.

Ezelőtt néhány évtizede, amikor a közlekedésmérnökök még javában autókat tereltek a belvárosokba a világ minden szegletében, ezt alighanem úgy oldották volna meg, hogy hozzácsapnak még két-három sávot. Most, amikor már rájöttek, hogy nem ez a járható út (hahaha - bocs a spontán szójátékért), inkább az autók számát próbálják csökkenteni.